Szent Ferenc
Naptestvér éneke
Mindenható, fölséges, jó Uram Isten,
Téged áldás, hír dicséret dicsőítsen
Neved venni ajkára
ki van méltó magába?
Senki sincsen!
Sokféle szép teremtményed mind dícsérjen,
bátyánkurunk, kedves Napunk, kiváltképen.
Hintve arany sugarat,
jelenti szent magadat,
szerelmében.
Dícsérjen Hold-asszonynénénk s minden Csillag;
az ég boltján szende fénnyel világolnak.
Odavaló vagyok én,
ahogy ragyog az a fény
bíztatólag.
Dícsérjen jó Szél-öcsénk is, frissen fúvó;
oszthat Derűt, hozhat Borút: minden szél jó!
Urunk Isten, te tudod,
szándékunkat te bírod,
igaz Bíró.
Dícsérjen szép hugocskánk, a csobogó Víz;
alázatos, tisztaságos, csupa jóíz;
észrevétlen elsuhan,
neked hódol, jó Uram,
s minket hódít.
Dícsérjen vad öcskösünk, a daloló Tűz;
jókedvében messze fénylik, éjet száműz;
hatalmas és fiatal;
lobogó lángjaival
égfelé húz.
Dícsérjen Föld-asszonyanyánk, drága dajka,
fűvel pompás, gyümölcstermő fával tarka;
keblén zsendül minden ág,
ékesíti vadvirág
ezerfajta.
Dícsérjen, ki szerelmedért Béketűrő,
valamikor betegség, vagy háború jő,
Boldog, aki megbocsát,
tőled nyer majd koronát,
Könyörűlő.
Dícsérjen a testi Halál, édes nénénk;
rosszaknak: jaj; értünk is jő, hogy megtérnénk.
Boldog, aki hozzád tért,
benned hunyt el, kiben élt
s ma is él még!
Dícsérjétek Istent minden teremtmények,
hálaszóval hódoljatok szerelmének,
szolgáljátok, ahogy kell,
s alázatos szívekkel
szeressétek!
A Naphimnusz szövegét P. Szedő Dénes O. F. M. magyarította