Damjanich János levele – feleségének, Cserkovits Emíliának

A szabadságharcot leverő osztrák önkény a legnagyobbakat kivégeztette, köztük a legendás honvédtábornokot, akinek feleségéhez intézett fennmaradt utolsó levelét közöljük itt. Ekkor még nem tudta, hogy hamarosan kivégzik.

*

1849. október első napjai.

Imádott, drága Emíliám!

Egyedül Isten jutalmazhat meg nemes gondolkodásodért. De ha, amint remélem, még van hátra az életemből, úgy ez; hidd el, csak néked, egyedül néked lesz szentelve, fönséges, drága feleségem!
Hogyan ne gondolja rád, amikor a legnagyobb gyönyörbe emelsz? Hogyan ne bánkódjam érted, amikor te olyan ártatlan és bűn nélküli vagy ebben a rossz világban?! Ha eddig is szilárd célom volt, hogy méltóvá legyek gondoskodásodra, mennyivel inkább aggódnom kell érted most, ebben a legkeserűbb állapotban. Bocsásd meg tehát, ha gondjaim érted naponkint növekednek; mindez csak kimondhatatlan szerelmemből ered.
Ki mondta néked, hogy a két asszony birtokait elkobozzák? Ez lehetetlen! Küldd el Mihályt. Ha új bankjegyeid vannak, adj túl rajuk, mert birtokuk veszedelmet és büntetést von maga után.
Csókollak a képzeletben és vagyok örökké szerető
                                Janid

Ui. Ha Návayéknak írsz, szívélyesen üdvözöltetem e jóembereket.
A két kedves nővérnek: Kuli és Tuttinak ne feledd tiszteletemet és kézcsókomat átadni, és ha alkalom kínálkozik rá, Bohusnénak is tiszteletemet nyilvánítani. Én nagyra becsülöm azt az asszonyt!
Örökké a tied és mindig a hála érzelmeivel, hűséges
                                Janid