Vértessy Gyula: Tubarózsa halála

Déryné emlékére

Egy tubarózsa volt hajadba tűzve,
Annak buja illata szállt felém –
Amíg a vágy viharja törte, zúzta
Szerelmünket, a csókok tengerén.

A vihar aztán elült lágyan, csöndbe’
Kifáradt ajkad szelíden pihent;
Mint sebet kapott kicsi, piros csolnak
Lecsöndesült csóktenger mélyiben.

A tubarózsa is kihullt hajadból,
Az elzúgott vihar megölte őt;
Halála szép volt, sírja helye még szebb,
Az ajakadon talált temetőt.

S amíg a legszebb rózsaszívű sírra
A fehér virág holtan rátapad,
Csókolom újra izzó vágyban égve
A holt virágot s élő ajakad.