Darnay Kálmán: Sümegh, Csesznek, Somlyó és Veszprém várának története

Megtépett hazánkból történeti múltjának zománcával csillog ki Sümegh (Sümeg=Sümeg, a „h” betűt múltszázadvégi képviselőtestületi határozat alapján törölték), Csonka-Magyarország legfestőibb városa.

    Sümeg közel kétezeréves múltját írott emlékek örökítik meg. Öt ezredévről beszélnek a Fehér-kövek magaslatán lelet neolit-kori kőeszközök. Azok korfolytatása a sümeg-papföldi bronz kincslelet, az újhegyi – európai hírű – bronz ciszta-óriások. Az a párezer kelta sír, melynek kincses maradványait a sümegi múzeum őrzi.

    Sümeg útjába esett a Kis-Ázsián át keletről nyugatra vándorolt összes népáradatoknak. A kőkori műveltségben élt árják nyomát járták bronzkarddal kezükben, ural-altáji szumir törzsek. Az Alpeseken állandó tanyát vert illírséget, a kékedzésű harci fegyverekkel felszerelt keltaság, az őskori vándor törzsek első lovasnépe követte.

    Sümeg történeti múltja a Krisztus utáni első évszázadra vezethető vissza. Augusztus római császár harcos cohorsai leigázták Sümeg, Csehi, Csab, Tárkány, Szántó kelta telepeseit, melyek útjába estek a Mogentianából (Fenék) Sabáriába (Szombathely) vezető katonai útnak. Sümeg berkimalmi magaslatán épült római kolóniától ezer katonai „pass”-ra fekszik a csehi-keszthelykúti dűlő táborhelye. Sümegnél kereszteződik a délkeletre fekvő pusztadörögdi táborhelyen át, Cimbriáná-ba (Veszprém) vezető római katonai út.

    Sümeg, Colonia Curta néven ismert táborhely, a pannóniai római császárság bukása után Curten frank teleppé alakult át és a négy saroktornyos „quadriburgumból” őskeresztény templomot építettek. Ebből fejlődött ki az 1106-ban alapított szentegyedi apátság.

    Az őskeresztény templom köré épült telep Sümegh nevét Szent Istvántól kapta, ki azt a mai Somogy megye (Comitatus Symighiensis) megerősített székhelyévé tette. Sümeg a középkori történeti okiratokban Simegh, Symeg, Symegh, Sümögh, Sumig, Sumugy, Sumich, Symigh neveken szerepel. Szent István rendelkezését Szent László 1082-ben kelt okiratával megerősíti és védkötelezettséggel Sümeghet a veszprémi püspökségnek adományozza. Sümeghen töltötte Szent László 1091-ben a karácsonyi ünnepeket. December 20-án itt iktatja be II. István zalavári apátot. A Thadenka (Tátika) várurai által sanyargatott Erek falu jobbágysága II. Zelandus uralma alatt (1244-62) csatoltatott a veszprémi püspökséghez. Az okiratban említett Sümegh első papja Gergely volt, ki 1334-ben 40 széles dénárt és két garast fizet pápai tizedként. A megerősített székhely 1394-ben „Villa Simegh”, 1408-ban „Possessio Symegh” néven szerepel. 1498-ban Vitéz János püspök Sümegh mezővárosában (Oppidum) kápolnát épített Szűz Mária tiszteletére. Sala (Szala, Zala) vármegye 1641-ben Sümeghen tartja úrszéki ülését. Bosnyák István püspök (1641-43) kiváltságlevelet ád a városnak, melyet később Koller Ignác püspök 1768-ig megerősíti. A virágzó várost az 1774-iki és 1799-iki tűzvész részben elpusztítja. Rést üt Sümegh fejlődésén a krakói ütközet után 1809-ben átvonult francia csapatok sarcoló pusztítása.

    Új fejezet kezdődik Sümegh s vidéke történetében, amikor 1210-ben tanyát vert templáriusok megerősítették a Colonia Curtentől északra fekvő sziklás magaslatot. Az ő emléküket őrzi Sümeg várának keletre néző őrtornya, a kettő védfallal körülvett fellegvár (donjon), földalatti kazamatáival együtt. Hagyomány szerint – a veszprémi püspökök tulajdonába átment – Sümegh várában keresett menedéket 1241-ben IV. Béla király a tatárok elől, a türjei, máhói (Gógánfa), Csab-Szent István (Csabrendek) „táborhelyi s tatár verés” dűlőkben lezajlott csetepaték után.

    Megőrzött okiratok először 1292-ben emlékeznek meg Sümegh váráról. Amikor németújvári Henrik fia, Miklós nádor, Martell Károly trónkövetelő részére elfoglalja a püspöki erősséget. Sümegh várát, négyéves birtoklás után, Madách Pál, III. Endre castellanusa szerezte vissza a király részére. III. Endre Sümegh várát ismét a veszprémi püspökök kezére adja. A várőrség élelmezését, a vár megerősítését szolgáló Uzsa, Prága, Cseh, Bazse, Erek várúri birtokok viselték.

    II. István püspök várnagya 1318-20-ig a vérbeli rokonságban álló Bederfia, Péter mester. 1347-ben Tátikai Lukács fiát, Apor castellanust uralta Sümegh vára. V. János püspöknek 1427-ben Dénes mester a várnagya. Majd a nagyhírű castellanus, Unyomi Mátyás fia, Miklós – a későbbi királyi sókamarás – 1442-65-ig, Vetés Albert püspök alatt, huszonhárom évig lakja Sümegh erősségét és intézi a környékbeli várúri birtokok sorsát. Gathalóczy Mátyás püspök 1443-ban Bodó Miklós prépostot „coadiutorává” fogadja, de fenntartja magának Sümegh vár összes tartozékainak jövedelmét, „Nyirág” (Nyirád) faluval együtt. Vitéz János püspök várnagya, 1494-ben Tamás mester. Három püspök urat, Vitéz Jánost, Szatmár Györgyöt és Frangepán Györgyöt szolgál ki 1498-1507-ig Ernyei Gáspár castellanus.

    Sümeg várának országos jelentősége a török járom korával, a XVI. századdal veszi kezdetét, amikor 1524-ben Zala vármegye főispánját, devecseri Chron (Csoron) Andrást ülteti Váradi Pál püspök Sümeg várába. A vitézkedő főúr a várerősséget sajátjaként kezeli, északnyugatra húzódó részét körülépíttetve, megerősíti. 1525-ben a veszprémi püspöki székbe ültetett Szalaházi Tamás egri püspök, is meghagyja várúri birtoklásában Choron Andrást. Szalaházi püspök veszprémi székvárosába be sem vonul, mert tudomására esett, hogy a Habsburg ravaszkodás kedvében akarván járni Dunántúl hatalmas főurának, Nádasdi Tamásnak, annak szívbeli barátját, Kecset Mártont akarja a veszprémi székbe ültetni.

    A mohácsi vész elhalkulása után, a két pártra szakadt nemzet egyik része, a tiszántúliak és erdélyiek 1526 okt. 14-én lezajlott tokaji ülésén Szapolyai Jánost kiáltották ki királynak. Ez év november hó 11-én Podmaniczki István nyitrai püspök Székesfehérvárott fejére is tette a szent koronát.

    A széthúzás – a magyarság régi átka – Dunántúl is csakhamar felütötte fejét. Habsburg Ferdinánd cseh királyt körülvett főurak – hízelgő ígérgetéseikkel – hozzáférkőztek a János királyra féltékenykedő várurakhoz. Így ellenpártot alakítva, Ferdinándot Pozsonyban egy hóval később, december 16-án királlyá választották. Szalaházi Tamás püspök lelkes híve volt Ferdinándnak. Agyarkodtak is rá – nemzetünk önállóságát féltő – dunántúli hívei János királynak. Arról álmodozni se mertek, hogy Choron Andrással, Sümeg várát újabban megerősített, vitézkedő castellanusával kikezdjenek. Így, hogy Szalaházin üssenek, Veszprém várát foglalták el. Tamás püspök, egyházi kincseivel Sümeg várába menekülve, Choron Andrástól kért segítséget, ki két évvel később, 1530. február 27-én vissza is foglalja Veszprémet, a püspökség székes-várát, de Kecset Márton részére, kinek a bécsi fondorkodás 1528-ban püspöksüveget tétetett fejére. Kecset püspök Choron András vitézkedését azzal jutalmazza, hogy kilenc évig meghagyja Sümeg birtoklásában s püspöki méltóságával szerényen meghúzódott Sümegvár öregtornyában. Veszprém vára enyingi Török Bálintot uralja, annak visszaszerzésében merül ki Kecset Márton várúri tevékenysége. Sümeg várőrségét nem vonhatta el.

    A folyton terjeszkedő török hatalommal szemben Choron András megerősítette a dunántúli várak királyát s meg kellett azt védelmezni. A török szorongatás elől Kecset püspök maga is Pozsonyba menekült. Végszükségében a császárhoz pártolt Nádasdi Tamáshoz fordult segítségért, kinek közbenjárására I. Ferdinánd, 1537. szeptember 16-án kelt rendelkezésével két ostrom-ágyút utal ki, a Veszprém várának felszabadítására kiküldött Puchaim Vilmosnak. Veszprém vármegye adóját pedig – Veszprémvár megerősítésének céljára – rendelkezésére bocsátja. Kecset Márton 1537. október 14-én nagy ünnepséggel be is vonul Veszprémbe.

    A székesvárában tanyát vert püspök devecseri Choron Andrástól, – ki időközben kegyvesztetté lett, – végleges tulajdonába óhajtja visszaszerezni Sümeg erősségét várúri birtokaival együtt. Nádasdi Tamás közbenjárására már előzőleg, 1537. február 2-án, I. Ferdinánd vár-átadó parancsát kézbesítették Choron Andrásnak, melyre tizennyolc nappal később írásos választ ád a vitézkedő castellanus. A vár átadását megtagadja azon indokból, hogy saját vagyonából 50 ezer aranyforintnál többet költött Sümeg várának megerősítésére és Várdai Pál és Szalaházi Tamás püspöki méltóságát szolgáló bandériumokra. Évekig tartó torzsalkodás és egyezkedés után végre 1539-ben Kecset püspök bizalmi embere, Böröndy Pál castellanus kezére adja Choron András Sümeg várát.

    Kecset Márton, ki huszonegy évig ülte meg veszprémi püspöki széket – Tátika váruraival folytatott birtokvillongásaitól letekintve – a Hanbsburgok árnyékában nyugodtan élvezte a kettős várúri birtokok gazdag javadalmát. De annál szerencsétlenebb kezű volt püspöki utódja, Bornemissza Pál, kinek székfoglalása harmadik esztendejében, 1552-ben, török kézre került Veszprém vára, bár székesegyház eladott kincseit a vár megerősítésére fordította.

    Ezzel eldőlt a veszprémi püspökség sorsa. A Sümeg várában végleges tanyát vert gyengekezű Bornemissza és haggyán természetű castellanus, Böröndy Pál, nem sokat törődött a váruk megerősítésével. A szélviharoktól megtépázott „gyilokjárdás”, „támpilléres” körvédő falak omladoztak. Már-már a végpusztulás fenyegette Sümeg várát, amikor 1553-ban a vasmarkú Köves (Kewess) András került a püspöki székbe. A nagy püspök 1554-ben hozzáfog, hogy Sümeg várát megerősítse várúri javadalmaiból. A várnak – eddig csak természetes sziklafalaitól védett – északkeleti oldalát támaszpilléres védőfalakkal akarja bevehetetlenné tenni. De ehhez bizony elégtelen volt várúri birtokainak jövedelme. Így országos segítséghez fordulva, arra kéri a nemzetét, tegye lehetővé, hogy a folyton növekedő török hódításnak útját állhassa.

    Az 1556. évi országgyűlés el is rendelte, hogy a veszprémi püspökség zalai és somogyi javaiból kikerülő munkaerő „háromnegyed része” Sümeg várának megerősítésére fordíttassék. Köves András püspöknek alkotó szerencséjébe belemarkolt, hogy Böröndy Pál castellanus elhalálozása után Ormányi Józsa, Zombory Ákos és később ennek Sándor fia személyében nemcsak vitézkedő, de munkáskezű várnagyokat kapott. Ők tervezték a várőrség védhelyéül szolgáló – keletről északra nyúló – földalatti kazamatákat. Alkotásuk a vár északi fokán bevehetetlenül ágaskodó kétemeletes saroktorony is.

    A várvölgy szele simogatva csókolgatja négy századév óta Köves András püspök érdemeit megörökítő iratos kőtáblákat 1554-ből, a várvédő ágyúk rései mellett ágaskodó lőszertartó fülkékkel.

    Az északról kisarkaló várerősségtől nyugatra hózódik az úrbéri sűrűségbe vezetett alagút. Hasonlóképpen a várudvar északnyugati besarkalásánál – faragott kőrom nyomaiban – máig is látható víztartó medence. Mindkettő Köves András alkotása, s 1563-1568 között készültek, amikor a Somlyó-menti harcokban rabul ejtett törököket vármunkákra Sümegre szállították.

    Köves András várépítő munkáját váratlan esemény zavarja meg: 1562. év június havának a korán beköszöntött nyár zivatar villámcsapása elpusztítja az épülő vár tetőzetét. Az alkotó püspök ismét kénytelen segítségért folyamodni. Miksa főherceg 1562. július 26-án a veszprémi birtokok 200 aranyforint évi árendáját át is utalja Sümeg várurának kezére.

    A végleg megerősített Sümeg vára a Balaton-menti erősségek koronázatlan királyaként bevehetetlenség hírében áll.

    A török uralom veszprémmegyei, somlyóvidéki terjeszkedése után, Balaton mentén is megveti lábát. A karba helyezett Sümeg várával 1563-66-ig hiába birkózott a török, de urává lett Szántóval egyetemben Erek, Bazse, Prága, Cseh, Uzsa várúri birtokoknak. A török kincstár „defterei” szerint a „sümegi-nahie”-eh tizenhat falu, Sümeg tizenhárom házával együtt, török urának, „Szerrads Ali tímárnak” 50 akcse adót fizet. Sümeg még Liszti János – Köves András utódja – alatt 1572-ben, a fehérvári „szandzsák” bérlajstroma szerint, 6 emberrel, 105 napszámossal és 3 ezüst „akcsával” adózik.

    Sümeg várát kelleti és északi oldalán, a Fehérkövek magaslata felől is, védbástyával látták el. Liszti János halála után, Fejérkövi István (1572-1587) püspök a vár nyugatról délre húzódó oldalának várkapuval való megerősítését tervezi. E nagy jelentőségű alkotás véglegesen csak száz évvel később, II. Szennyey István püspök alatt nyert befejezést – mint azt püspök-címeres emlékköve – S. S. D. K. E. W. 1674 (Stephanus Sennyei de Kissennye Eppus Wesprimiensis) – is mutatja.

    A megerősített mezővárosnak még egy nagy építője volt. A későbbi Esztergom érseki székébe ültetett Széchenyi György püspök a vár tövében, 1652-ben, a szalvatorianus ferenciek rendházát és templomát építette fel. Később, a vár nagyobb megerősítésére, Sümeg belvárosát öt saroktornyos védőbástyával vétette körül. A belváros díszes kapuja 1656-ban nyert befejezést, melynek egykori címerköve az állami Darnay-Múzeum előcsarnokába van beépítve (A várkaput a Bach-korszakban rombolták le).

    Gimesi Forgách Ferenc, valamint Monoszlói András püspököknek a vár megerősítését célzó mozgolódásai kevés sikerrel jártak. Ez okból az 1596-iki országgyűlés Sümeg várának karbahozását sürgeti.

    Sümeg, mint „végvár” országos jelentőségre a XVI. század második felében kapott. Szigetvár, Kanizsa, Kőszeg, Veszprém, Győr, Székesfehérvár, Buda és Nagyvárad eleste után Sümeg várába hordták össze az ország kincseit. Itt őrizték közel félszáz évig Szent Lászlónak nagyváradi ezüst szoborművű fejerekjéjét. (A fejereklyét Sümeg várába menekült Nagyrágyi Demeter győri püspök 1606-ban hozta magával Nagyváradról.)

    Sümeg vára nem sokáig élvezte békés nyugalmát. A császárhű Ujlaky Lajos püspököt 1605-ben orozva meggyilkolta Hagymási Miklósnak, Szentgrót várurának dézsmát hozó sereghadnagya, Csaby Mihály. A gazdátlanná vált erősséget Bocskay országló seregének vezére, Némethi Gergely foglalja el. Ő azonban nem sokáig birtokolja Sümeg várát. Háromezer főnyi török harcos támogatásával Stiria határai felé húzódik, hogy szembe szálljon Trautmansdorf tízezer zsoldosából álló császári seregével. Körmendnél tanyát verve, nem bocsájtkozik harcba a császáriakkal. Összes törekvése csak odairányul, hogy országlásával összeharácsolt zsákmányát biztosítsa. Így lemond a meghódított Körmend, Kőszeg és Sümeg váráról is. Hogy Bocskay országló seregei fosztogatásaiktól nem kímélték meg Dunántúl lakóit, bőven tanúskodik Kollonics 1605. december 4-én kelt levele, mely Némethi csatangolását túlságos fekete színben festi:

    „Vajjon kit hízlal Némethi Gergely az szomorodott községnek megrontásával és rablásával? Bizony csak a törököket, és szegény kereszténységnek lelkek veszedelmekre stb.”

    Egy évvel később Illésházi 1606. február 1-én levelében magához Bocskayhoz fordul békülékeny hangú panaszos soraival:

    „Mindeneket megbocsájtott Fölségednek (a császár) csak hogy Némethi Gergelt büntesse meg fölséged stb.”

    A veszprémi püspükség kezére visszakerült Sümeg vára rövid ideig Lépes Valentin és Radovics Péter püspököket uralja. Némethi Gergely garázdálkodásai után Dunántúl főura, Batthyány Ferenc veszi kezeibe a pusztulásnak indult Sümeg erősségének talpraállítását.

    Batthyány székfoglalása után, a várat megerősítve, az őrség fenntartására sajátjából 17.415 ezüst tallért költ el. Írásos felterjesztésében kárpótlásaként a királytól Tihanyt kéri, várúri birtokaival együtt. A Habsburg nemtörődömség fizetés helyett szélnek ereszti Sümeg várának zsoldos katonáit, kik Dunántúlt végig csatangolva Batthyány várúri birtokait fosztogatják.

    Sümeg-vár megmentésére, az 1603-ik évben kiadott sürgős országgyűlési rendelkezést 1613-ben és 1618-ban is megismétlik. Határozat szerint Zala, Vas, Somogy, Baranya vármegye közmunkája Sümeg várának megerősítésére fordítandó. De mindez csak üresen elhangozott szó maradt. Hiába sürgette Ergelics Ferenc püspök, csak ímmel-ámmal szereztek érvényt az országos rendelkezéseknek. Így történhetett meg, hogy Dunántúl egykori bevehetetlen vára, Palotay Ferenc és Waglowatsdy Mátyás rövid castellanuskodása után, – Haller György és Fekete Péter csapatvezére rajtaütésével – Bethlen Gábor országló seregének kezére került.

    Az 1620-ban elfoglalt Sümeg vára, csak másfél évvel később, Bethlen Gáborral 1621. december 31-én megkötött nikolsburgi béke után került vissza a veszprémi püspökség birtokába. (Bethlen Gábor országló seregének Sümeg Baglashegy alatti ingoványában elsüllyedt társzekerét 1907-ben ástam ki, melyenk pár száz darab harci készsége – buzogányok, csatabárdok, utász-fejszék – a sümegi múzeum hadtörténeti termében láthatók.)

    Ergelics Ferenc püspök, Sümeg várában újra tanyát verve, nem nyitott kaput a császári zsoldos hadseregnek. Le is teszi panaszát 1623-ban II. Ferdinánd Pázmány Péternek, megrovásban részesítve Ergelics püspüköt, hogy nem fogadta várába zsoldosait; kik a Rába mellékét a belső ellenségtől védelmezik.

    Ergelics Ferenc utódjának, Sennyei Istvánnak 1630-ban újból Batthyány Ferenc a várkapitánya. Szentandrássy István és Dávid Pál püspökök rövid székfoglalása alatt a törökök – a bevehetetlen erősséget elkerülve – ismét rajta ütnek Sümeg várúri birtokain. Az 1632-iki török „defterek” szerint a Sümeget környező hat falu a muzulmánság uralma alatt áll.

    Tíz évvel később, Lippay György és Jakusics püspökök elhalálozása után 1642-ben Lindvay János kamarai megbízott Sümeg várőrségét felesketteti királyhűségre és magyarbéki Bosnyák István püspököt ülteti a várúri székbe. Utódja, Szelepcsény György négy éves püspökösködés után Széchenyi György, aki a pécsi főpapi székét a veszprémivel cserélte fel, vonul be Sümeg várába. Az új püspökben még fokozottabb mértékben élt Köves András alkotó szelleme. Uralma alatt nemcsak Sümeg belvárosát látja el védelmi fallal, hanem az egész várat megerősíti. Sőt a virrasztóőrség részére, a vár délnyugati lábánál – mai napig is épségben álló lakható – tarisznyavárat építtetett. Érdemeit az országgyűlés 1662. XVIII. t.-c. is megörökíti. Az érseki székbe ültetett püspök utódját, Hoffmann Pált 1659-ben a barátok templomának kriptájában hantoltatják el. Méltó utódot Széchenyi György kissennyei Sennyei Istvánban kap, kinek vitézkedő talpasaival szemben 1664 őszén a Szentgotthárdról Székesfehérvár felé vonuló Köprülizáde Ahmed, török nagyvezér serege hasztalanul ostromolta a várat.

    Sennyei István halála után Széchenyi Pál alatt megötszörösödött a veszprémi püspökség vagyona. Sümeg várát uralja az eddig hat várbirtokon kívül Egerszeg, Nova, Hosszúpáhok, Tapolca, Rendes, Monostorapáti, Szent-Benedekkálla, Pécsely, Udvari, Tagyon, Szentjakabfa és Szepezd, Kovács Pál castellanus udvarbíró fennhatósága alatt.

    Sümeg vára hatalma tetőpontjára a kuruc harcok felviharozása közben jut el. A királyhű vár két utolsó püspöke, Széchenyi Pál és Volkra János fennhatósága alá helyezik a Balaton- és bakonymenti várakat. Szigliget, Tátika, Rezi várát a Habsburgok keze mára pusztulás útjára juttatta. Helyőrséggel Sümegen kívül csak Csobánc, Somlyó és Csesznek bír. Ezeknek hadifelszereléseit imígyen veszi leltárba Széchenyi Pál püspök nagyhatalmú castellanusa, Balogh Ferenc:

    „Simeghi és ehhez tartozandó bárakban most levő munitiónak rövid specificatioja:

    Sümeg várában vagyon pattanyús és segítő avagy Hant-Langer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .no 7.
    Ugyan Simegh várába fölkészettetett 3 ½ fontos álgyu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . no 2.
    Item 2 fontos álgyu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . no 7.
    Ugyan Simegh várában 1 fontos álgyu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .no 7.
    Item ugyan Simeghen 3 fontos álgyu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . no 2.
    Felkészített, kartácshoz való álgyu egyik 14 s másik 8 fontos, ugyan Simeghen (vulgó Haubitz) . . no 2.
    Ugyan Simeghen a földön heverő lyuku kiégett könnyen reperálandó álgyu vagyon . . . . . . . . . . . no 2.
    Álgyuk száma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . no 29.

    Ugyan Simeghen 5 szakállasból (szakállas=hosszúcsövű vasgolyóra tölthető várpuska) álló kész seregbontó (seregbontó=Mitrailleuse ősapja. Orgona sípok módjára 5-9 szakállas csőből összeillesztve két kereken járó harci készség) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .no 5.
    Item szakállas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . no 30.
    Lapdahányó (Tüzes-lapta=gránát) mozsár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . no 5.
    Bombahányó mozsár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . no 2.
    Puskapor ugyan Simeghen tíz hordóban mázsa circiter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   20.
    Ólom mind globisbul álló mázsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .     3.

                 Álgyú glóbisok száma:

    3 ½ fontos álgyuglóbis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   No 19.
    3 fontos álgyuglóbis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   No 223.
    2 fontos álgyuglóbis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   No 231.
    1 ½ fontos glóbis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   No 217
    1 fontos glóbis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   No 500
    ½ fontos glóbis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   No 350

                                                              Summa . . . .       1540

    Kézi gránát ugyan Simeghen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 90.
    Mozsárbul hányandó gránát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 60.          
    Öreg-bomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   No 22.

                 Csobánczi quardizonba küldetett:

    Simeghről pattyantyus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 1.
    Ugyan Csobánczban vagyon 2 fontos vas álgyu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 2.
    Item egy 5 szakállasbul álló seregbontő id est . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 1.
    Ugyan Csobánczban vagyon egy hordó circiter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 2.

    Mozsárra való, s ahhoz képest proportionata mind ólom s mind álgyuglóbis

                 Cseszneghi quardizonban adatott.

    Pattyantyus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 2.
    Ugyan Cseszneghben vagyon 1 ½ fontos álgyu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No 2.
    Por, circiter 2 métermázsára való s ahhoz mind ólom-glóbis
    Somlyó várában vagyon pattyantyus: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No. 1.
    Álgyu két fontos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . No. 1.

    Por egy hordóval circiter 2 mázsára valós ahhoz kívántató mind álgyu mind ólom-glóbis. A filial-quardizonokban küldetett pattyantyusok ne értessenek inclusive s ugy a munitiók száma és az Simeghen actu levő munitióval.

           Simegh die 23 Decembris 1707.
                        Balogh Ferencz, m. k. „

    A bécsi Burg fekete könyvébe Csesznek, Somlyó és Csobánc vára a magyar kurucság fészkeként volt bejegyezve. Csodálatos véletlen, hogy a Habsburgok ármánykodása a kurucság szabadságharca után sem bírt e három várhoz hozzá férkőzni. Így egyelőre beérték azzal, hogy a muzulmánság kivonulása után szélnek eresztett zsoldos várőrséget nem pótolták. Büntetésként a kuruckodó várakat a királyhű „Sümegh errősségének fenhatósága alá helyezték”. Erről tanúskodik Balogh Ferenc, Sümeg vár castellásnusának leltár-jegyzéke is. A sorsára hagyott három vár védelmére a túlontúl megerősített és felszerelt Sümeg várából rendelnek ki 1-2 királyhű pattantyúst, az árván nyújtózkodó kétfontos ágyúk kezelésére. A császári kéz fölös védelmi eszköznek tartja a két fatengelyes mordályt is a csatangoló zsoldosok, a Bakonyban rejtőzött portyázó kurucok ellen. Hosszú haldoklás után el is jutottak csühüdő váraink romlásuk útjára. Pedig nagy történeti múltja van a Sümeg-erősség tarisznyaváraivá süllyesztett Csesznek és Somlyónak: Csenek várát Bakony örökös ispánja, a Csák-nemzetség építette a XIII. században. Okmányfeljegyzések szerint 1308-ban és 1323-ban Castrum Cesnuk néven szerepel és a Csák-nemzetségből származó Markfia István, Péter és István fiait uralja, kik pázmándi birtokukért cserébe kapják rédei Fejes családtól a cseszneki várerősséget. E cserét I. Károly 1329-ben megerősíti. Várnagya Németi Heym László, 1332-ben Tony Balázs. Erzsébet királyné 1333-ban utasítja Csesznek castellanusát, hogy a béli apátság jószágait ne háborgassa. 1356-ban Móric fia, Simon a pannonhalmi apátság varsányi uradalmán rajta ütve, azt várbirtokaihoz kapcsolja. Csesznek 1379-ben királyi tulajdonba megy át. Majd 1392-ben birtokcsereként Garai Miklóst és János testvérét vallja urának. Vám- és várbirtokaihoz tartozik: Berzse, Nagy-Réde, Szombathely, Alcs-Teszér, Vizslás, Csetény, Vámhegy, Váralja, Oszlop, Girolt, Kögyér, Sikátor, Szolgagyőrfölde, Szentkirály, Sejen, Koromlatelek, Porva, Kis-Porva, Cselesztehegy, Mocsártelek és Verzseny. (L.: Dr. Dornyay Béla: A Bakony)

    Garai Miklósnak castellanusa 1401-ben Pálfia István. Zsigmond király 1410-ben megfenyegeti az erőszakoskodó György várnagyot. Csesznek várát 1414-ben Garai Miklós megerősíti. Várnagyok 1417-ben Suri Lőrinc és Bokod György, 1422-ben Kaszonfalvai Péter, 1437-38-ig Némei Kolos.

    Garai László nádor 1450-ben utasítja castellanusát a „béli-apát” megvédelmezésére. Csesznek várúri birtokának nagyrésze leányágon 1478-ban a Szécsiek kezére kerül. Garai László várnagyai 1452-ben Gordovai, Fánchy, Trank és Palásthy István. A kihalófélben lévő Garai nemzetség utolsó tagjának, Jóbnak castellanusa 1470-ben Szentmihályi Tamás és Kemendi János, később Marczaltői Miklós. Garai Jób halála után Csesznek vára a Szapolyai nemzetségre öröklődik. Szapolyaiak után az enyingi Török, később az Esterházy-családot uralja a bakonyi erősség.

    A török járom alatt Csesznek vára, mint Bakony kulcsa, nagy szerepre hivatott erősség lesz, mert útjába esett Győr-Veszprém közlekedési vonalának. A törökök 1561-ben rajtaütnek Cseszneken, de csak a külső várat tudják elfoglalni, abból is hamar kiverik őket. A török defterekben 1563-66-ban Csesznek a muzulmánság birtokaként szerepel.

    Győr eleste után 1594-ben Szinán pasát uralják a bakonyi várak. Cseszneket, – hogy a török hódításnak Győr felé útját vágják, – 1597-ben Bernstein és Nádasdi zsoldos csapatai szállják meg. Csesznek, mint királyi vár szerepel 1635-ben, castellanusa Kutassy Mihály kapitány.

    Egy évvel később II. Ferdinánd br. Esterházy Dánielnak adományozza várúri birtokaival együtt. Később a grófi rangra emelt Esterházyak uradalmaikban cigány iparosokat telepítenek le. Mint Csesznek várának örökös főkapitányai 1697-1740-ig több kolompár cigányszabadító levelet adtak ki.

    Török Zsigmond 1683-ban írja Thökölynek, hogy Csesznek vára is behódolt. Gr. Esterházy János Csesznek örökös ura 1707-ben a cseszneki kuruc quardizont Balogh Ferenc által felleltározott ágyúkkal szereli fel. Egy évvel később Esterházy Antal gróf, várát sorsára hagyva, felszerelését Veszprémbe viteti. A Sümeg fennhatósága alá helyezett Csesznek még a XVIII. században is lakható. Sőt Esterházy Ferenc gróf 1747-ben a Garai-nemzetség kápolnáját is új ruhába öltözteti és rendbe hozatja. Csesznek vára a XVIII. század végén indult pusztulásának útjára. De kazamataszerű helyiségei még a múlt század közepén is lakhatók voltak. Ma már csak pár védőbástya és a tetőtlen öregtorony romjaitól elevenednek meg Csesznek vár legendái.

               *

    Az őskorban hazánkon átvonult népáradatoknak állandó tanyázó helye volt a bakonymenti Somlyó magaslata. Castrum Somlyó közel ezeréves erősségéről Szent László király okirata 1093-ban, mint királyi várról emlékezik meg. Ősi urától, Csenik János castellanustól elkobozza Nagy Lajos király és 1352-ben kedvelt hívének, Himfi Benedeknek adományozza. Majd zálogképpen Zámbó Miklós kezére kerül. A XIV. század utolsó éveitől kezdve Somlyó vára a Garai-nemzetségé volt. 1443-tól 1463-ig a Rozgonyiakat uralja. Majd csere útján Anthimiak, Kanizsaiak, Szécsiek kezére kerül. Királyi adományként kapja Kinizsi Pál 1479-ben. A vitézkedő hadvezér elzálogosítja a várat és II. Ulászló, 1495-ben, Szapolyai Istvánnak s Jánosnak, György fiának adományozza várbirtokaival együtt, kik nyomban 12 ezer forintért eladják Bakócz Tamás egri püspöknek. A főpap végrendeletileg kisöccsére, Erdődy Péterre örökíti, mely hagyományozást II. Lajos király 1517-ben, – Gosztonyi János tiltakozása ellenére, – megerősíti.

    Somlyó vára az Erdődy-nemzetséget uralja 1548-ig. Mogyorókeréki Erdődy Péter, Vörösvárt visszaszerzendő, zálogul adja Somlyót Choron Andrásnak. Majd visszaváltja és 1555-ben Somlyó várában tartja meg Anna leányának (Zrínyinének) lakodalmát. De még ez évben 15ezer arany forintért örökárban eladja Somlyót, várúri birtokaival együtt, Choron Andrásnak és utódainak. Az új tulajdonos nem sokáig élvezi szerzett várbirtokait, mert 1563-ban török kézre kerülnek. Csak három évvel később szerezhetik vissza. Choron Jánossal magvaszakad nemzetségüknek. Somlyó vára Anna leányának örökeként, férje Listhi István nemzetségére száll.

    Az 1595. évi és 1632-iki defterek szerint somlyómenti falvak törökök hűbéresei. A vitézkedő Choron-nemeztségből a haggyán természetű Listhi-család kezére került Somlyó erősség sorsán aggódó nemzetünk az 1597. évi országgyűlésen elrendeli annak megerősítését. A Listhi-nemzetség Somlyó birtoklását, – hosszú pereskedés után, – 1638-ban megerősíti. Listhi Istvánné halála után Ferenc fiát, majd özvegyét, rátóti Gyulafy Zsuzsannát uralja a bakonymenti vár. Később, 1648-ban Török János kezére került. Somlyó történetének legkalandosabb alakja, a nyughatatlan vérű köpcsényi és jánosházi Listhi (Lithius) László volt, akinek költői lángelméjével a férfijellem ingatagsága együtt költözött testébe. Mohács veszedelméről írt verses krónikája 1653-ban két kötetben Bécsben jelent meg. De bizony az írómesterség jövedelmétől ugyancsak felkopott Listhi uram álla. Így várúri méltóságának istápolására felcsapott rablólovagnak. Csempészett, rabolt, gyilkolt, gyújtogatástól sem irtózva, okmányhamisításra, végül pénzverésre adja fejét. Az uralkodói jogot bitorló rablólovag utolsó kilengésén azonban rajta veszített. A bécsi törvényszék ítélete alapján hóhérpallóstól hullott le feje. Somlyó vára Listhi László kivégeztetése után Nádasdi Kristófné örököseinek kezére kerül. Később Csesznek várával együtt a Somlyón is kuruc zászlót lenget a bakonyi szél. Bottyán János kuruc tábornok a birtokába vett Somlyót megerősíti és hadi készségekkel látja el. De mivel nem esik II. Rákóczi Ferenc szabadságharcainak útjába, kuruc gazdája pusztulni hagyja.

    Somlyó vára 1721-ig báró Viczay Jóbot uralja, ki várúri birtokaival együtt eladja gróf Illésházy Miklósnak. Később, 1735-ben Choron Margit leszármazói, gróf Kéry Ádám, gróf Erdődy Lászlóné Illésházy Mária grófnő és Vajda Zsigmondné Chernel Zsuzsánna kiegyeznek és Somlyó várát 1758-ban gróf Erdődy György kamarai elnök Kristóf fiának kezére adják. Tizenegy évvel később, 1769-ben Erdődy Kristóf gróf várúr birtokait 10 ezer aranyforint évi bérért Coregga Félix márki és Serra Jakab gróf genovai pénzváltóknak engedi át. Somlyó várúri birtokai Erdődy Antal grófra, majd Károly után Kajetánra szállnak.

    Erdődy Kajetán gróf a pusztulásnak indult Somlyó vára helyett hasonló nevet viselő főúri kastélyt építtetett – Kossuth szabadságharcát megelőző években – Somlyó tövében, a dobai határban. A várkastély ma, a régi somlyói várbirtokokkal együtt Erdődy Sándor gróf tulajdona.

               *

    Veszprém megtépett hazánk legősibb múltú városának története összeforrott a püspökség második székhelyével: Sümeg erősségével. A templáriusok által épített Sümeg várának első főura Kalenda (Kalanda) veszprémi püspök volt. Az ősi Veszprém Szent István kora előtt Bresbiemó lengyel herceget utalta. A magaslatokkal körülvett Veszprém fejlődését Szent István 1009-ben vetette meg, amikor a Szent Mihály arkangyal tiszteletére püspökséget alapítva, Veszprémet tette székhelyévé. Koronázó székeshellyé Gizella királyné avatta, a várhegyen – a mai püspöki palota szomszédságában, – templomot építtetve. Veszprémmel, mint a várispánság székhelyével a jeruzsálemi II. András 1207-béli adománylevelében találkozhatunk. A tatárjárás előtt IV. Béla uralkodása alatt 1237-ben kelt okirat a királyné udvartartásában élő királyi hercegi „táladók” „udvarnokokról”, 1275-ben a váraljon tanyázó „királyi-csőszökről” emlékezik meg. A rohamosan fejlődő székváros korlátlan urává Róbert Károly 1313-ban az ott székelő püspököt és káptalant teszi. Okmányfeljegyzések szerint 1338-ban Meskó püspök uralma alatt Veszprémben látnak napvilágot Róbert Károly Anjou liliomos aranyai. De pénzverő joggal – uralkodása alkonyán – 1443-ban I. Ulászló ruházza fel Gatalócz Mátyás püspököt. Az pénzverdéjéből kerültek ki a terpeszkedő szárnyas, sascímeres ezüst dénárok. Vitéz János püspök várúri birtokaira 1491-ben rajta üt a trónkövetelő Miksa főherceg. 1527-ben Zápolya János veti meg lábát Veszprém várában. De Zalaházy Tamás püspök vitézkedő „talpasai” visszafoglalják. Véglegesen mégis Sümeg várának castellanusa devecseri Choron András ülteti vissza Zalaházyt püspöki székébe. Tíz évvel később János királyhoz pártolt enyingi Török Bálint lesz Veszprém ura. Míg Pucheim Vilmos ki nem űzi. 1528-ban a veszprémi püspöki székbe ültetett Kecset Márton élete alkonyáig békében élvezte várúri birtokait. Utódján, Bornemissza Pál püspökön 1549-ben rajtaütnek Velizsán bég muzulmán harcosai s csak Telkessy Imre várkapitány vitézkedésén múlt, hogy meg nem vethették lábukat Veszprém falai között. Hasonló kudarccal járt Hamza bég támadása is. Három évvel később Ali budai basa, – a török fegyver csorbáját kiköszörülendő, – ostrom alá fogja Veszprém várát, amelyet Pető Péter castellanus hősi elszántsággal védelmez. Nem is uralta volna a budai basát Veszprém soha, ha a „talpasok” kapitánya, Vass Mihály árulójává nem szegődik székesvárának. A kegyetlenkedő basa a várat elfoglalva, kard élére hányatja, fogságba hurcolja a káptalan székes tagjait. Bornemissza Pál püspök Sümeg várában talált menedéket. Ali budai basa székfoglalása eldöntötte Veszprém sorsát. Bornemissza püspöki utódja, Köves András 1553-ban püspöki székeshellyé Sümeg várát avatja és azt várbirtokainak jövedelméből bevehetetlen erősséggé teszi. Sümeg várában székelő püspöknek csak élete alkonyán – Salm Ekhard győri hadvezér segítségével – sikerült 1566-ban visszaszerezni Veszprém várát. Köves András halála után Liszti János nagy ünnepséggel foglalta el Veszprém várának püspöki székét. De a török hódítás keserve annál jobban kijutott utódjának: Fejérkövi István püspöknek. Szinán basa 50 ezer főnyi seregével 30 ágyúval ötnapi ostrom után urává lesz Veszprém várának. Fejérkövi utóda ghymesi Forgách Ferenc, Sümeg várában székel. Csak később Monoszlóy Andrásnak 1601-ben – Schwarzenberg és Pálffy Hadvezérek törökpusztító harcai után – sikerült bevonulni székesvárába. Ott fogadta várúri pompával, a beiktatására megjelent Mátyás főherceget, a császári hadsereg fővezérét.

    Ujlaky Lajos püspök már ismét Sümeg várában keres menedékhelyet, mert Veszprém behódolt Mehmed és Hasszan pasák seregének. Náprágy Dömötör püspök is Sümeg várának lakója. De utódját Lépes Valentin püspököt – Sümeg várát elfoglalt Bocskay országló seregének vezére, Némethi Gergely, a törököt kiűzve – visszaülteti várúri székébe és kezére adja Felsőörs, Alsóörs, Paloznak, Kiliti, Lovas, Csopak, Füred, Szőllős, Kisfalud, Pécsely, Kádárta, Vászoly várúri birtokait 300 forint vámjövedelemmel együtt. A szorongatott anyagi helyzetben levő püspök uradalmait Keglevits tőzsérnek bérbe adja. Őt uralják a várbirtokok Radovics Péter püspöksége alatt is. Csak Ergelics Ferenc adja a nagyobb 1700 pengőt fizető bérlőnek, Zichy Pálnak kezére. Ki ura marad a várbirtokoknak, míg Bethlen Gábor országló seregének vezérei: Fekete Péter és Heller György – Sümeg várának elfoglalása után – tanyát nem vernek Veszprémben. A nikolsburgi békekötés után 1621. év végén Veszprém várúri birtokai ismét Zichy Pált uralják, kinek 6000 forintért II. Ferdinánd adja zálogba. A hét évig birtokolt Veszprémet uradalmaival együtt, Sümeg várában székelő Sennyei István élete alkonyán, 1630-ban 10 ezer forintért visszaváltja. Babócsay Ferenc császári utasításra 1683-ban Veszprém várát Barkóczy Ferenc Thököly vezérének kezére adja. Majd rövid ideig Atlubejrade fehérvári bég lesz urává. De három havi birtoklás után ismét magyar kézre kerül. Nagy Rákóczi Ferenchez pártolt Veszprém várára az utolsó csapást 1704 tavaszán Heister Siegbert gróf labancezér orvtámadása mérte, ki zsoldos seregével Veszprémet megtámadva a székesegyházat is felgyújtatta.

               *

    A Habsburgokkal rokonszenvező királyhű Sümeg vára Rákóczi szabadságharcából is kiveszi részét. A kuruc diadalok hajnalhasadásán Sümeg vára 1706-ban Andrássy Pált uralja. Fennmaradt írásos feljegyzések így emlékeznek meg a vitézkedő kurucok hódításairól: „Azoké volt akkor Simontornya a Sióval és Pápa a Bakonnyal, továbbá Csobánc, Palota, Csíkvár, Vásonkő, Csesznek és Siklós. Sümegh valamennyi között legépebb és legerősebb volt”. Legenda szerint a bevehetetlen Sümeg kapui önként nyíltak meg a magyar szabadsághősök befogadására. De sajnos, a tűzlángnyelves, Szűzmáriás lobogót nem soká lengette Sümeg öregtornyán a várvölgy szele. A királyhű Sümeg várának elvesztétől megsercenik a toll a Burg zöldposztós íróasztalán. A bizalmas parancs a labanc sereg főparancsnokát illeti. Heiszter Sigbert gróf 1709. július 19-én erős küzdelem után vissza is ülteti a császárhű Volkra János püspököt várúri székébe. (Heister Sigbert gróf nyolc évvel később, mint Győr parancsnoka 1717-ben Sümegre zarándokolt – lelkiismeretén könnyítendő – kincses ajándékot hoz Szűz Mária tiszteletére. A selyem aplicatiohímes casula és két Dalmatica a sümegi múzeumban látható.)

    A császár kéz vármarkolásaitól feljajdul Vak Bottyán, Béri Balogh Ádám. Nagy Rákóczi sátorában felsír Czinka Panna hegedűjének síró zokogása.

    Sümeg várától búcsúzkodó kuruc vitézek sóhajtozásait elnyeli Bakony lombsuhogása. Keservükben lábat ölt ajkukon a verselő szó:

    „Német sas vert fészket már Sümegh várában,
    Berdót kiáltanak Vég-Simontornyában.
    Veszprém vára volt még, álla utoljára,
    Azután szorultunk sűrű Bakonyságra.
    Sárgul már levele a sűrű Bakonynak,
    Hervad szerencséje szegény kurucoknak.
    Meddig áll fönn fejünk? Csak az Isten tudja,
    Csak az Isten tudja, – senki nem mondhatja.
    Mi piros vérünknek hol lesz kiontása,
    Fáradt teteminknek földben nyugovása.”

    Sümeg várának egyetlen kuruckodása elég ok volt, hogy belekerüljön a Burg fekete könyvébe. A szatmári békekötés után (a szatmári békeszerződés Eleonora Magdolna császárnétól aláírt egyik hiteles példánya a sümegi múzeum tulajdona) trónra került III. Károly részben a kurucság újabb felkelésétől tart, másrészt szabadulni akar Dunántúl egyetlen számbavehető erősségétől, melynek zsoldos várőrsége a kincstárt is terheli. Így 1713 nyarán Sümeg várat is Tátika sorsára juttatja. A félig tetőtlen erősség pusztulásához hozzájárult 1774-ben az egész várost elhamvasztó tűzvész is.

    A lakatlan Sümeg várára az utolsó csapást II. Lipót 1791-ik évben kiadott rendelkezése mérte, mely szerint a lakatlan közveszélyes várak közmunkával és katonai erővel leromboltassanak.

    A várúri székétől megfosztott Volkra János püspök és utódai Esterházy Imre és Acsády Ádám-Péter püspökök részben Veszprémben, időközönként a sümegi Szt. Ferenc-rend kolostorában tanyáznak, míg 1745-ben padányi Bíró Márton nem kerül a püspöki székbe. A lánglelkű főpap, hogy a veszprémi püspökség régi fényét helyreállítsa, fel akarja építtetni Sümeg várát. Ezirányú kérvénye azonban megfeneklik a Burg irattárában. Az építési engedély csak 1749-ben érkezik Sümegre, amikor már a befejezés küszöbön áll a vár tövében – 167.946 ezüst forint költséggel felépített – barokkdíszes püspöki kastély.

    A táblabíró-világ hagyománya szerint Kossuth szabadságharca előtt még épen állott Sümeg fellegvárának lovagterme, ahol Kisfaludy Sándor korában táncestélyeket is tartottak. A vár szerpentinfeljárója kocsiútként 1867-ben szerepelt utolszor, amikor a koronázási ünnepség kivilágításához a máglyarakás fahasábjait a várba felszállították.

    Széchenyi György címerdíszes belvárosi kapuját elnyomatásunk korában 1854-ben rombolták le. Almádi vöröskőből készült oszlopai azóta a táblabíró-kúriák kerékvetőivé vedlettek át.

               *

    A lefelé ereszkedő reggeli köd imbolyogva járja a Fehérkövek hegyoldalait. Nyirkos szemcséitől könnyhullatva verejtékeznek Bíró Márton rezidenciájának delfintestű csatornái. Sejtelmes vonalakban bontakozik a barokkdíszes kastély, ahol melegszívű kegyurunk, Nándor püspök nyári pihenőnapjait tölti. A városra tenyerelő szürkeségtől eltávolodik a székestemplom keresztes orma, csak a harangszava ölelkezik össze a hívő lelkekkel.

    Sümeg püspöki urainak vitézkedése csendül fel a kápolna kis harangjából. Az iratos kongatónak harcok zajában elhalkult bongását várépítő templomos atyáink a vérbeli magyar királyok korában szólaltatták meg először.

    Most múlt félszázad éve, hogy a kisdiák koromban Sümeg várának alagútjában lelet reneszánszdíszes sarkantyú megvetette a sümegi múzeum alapját. Ezt a sarkantyút pengette talán devecseri Choron András, Frakszin leánya lakodalmán.

    Sümeg erősségének romjaival ma már csak a várvölgy szele csókolódzik és suhogásának halk szavával mesélget nékem a legendás várkisasszonyról, Piszky Kláráról.    

szozattv


szozat a tiszta hang Ősök Napja 2017 plakat 660x929 Esztergom-Nagyboldogasszony templom Shakespeare Szentivánéji álom1 Shakespeare Szentivánéji álom színlap aug202017bazilika vacsztistvan arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo