Mészöly István: Áldomás

A Pruthon ma a Halál ladikolt:
Ezer muzsiknak Csöndről muzsikált;
S a gyilkos ár a gyilkos, nagy Cézárra
Meg új ezer sötét átkot kiált…

S a szennyes ár mind kivetette őket:
A vén Szikájt, a kiewi szatócsot,
Meg Vaszolit, az iszákos fiút.
A kőparnak most együtt adnak csókot…

Pedig gyűlölték évek óta egymást:
Pár rongy kopeknyi, pintnyi vutkiért,
Amit Szikáj egy rossz csapszékbe mért
A bús legénynek egy bús éccakán; –

S most ittak örök, béke-áldomást…

A Pruthon ma a Halál ladikolt:
Ezer muzsiknak Csöndről muzsikált;
S a gyilkos ár a gyilkos, nagy Cézárra
Meg új ezer sötét átkot kiált…