Boross Sándor: Másodszor Mohács

Negyven toprongyos rác lóháton, bocskorba
Tartott Mohács felé lépést bandukolva.
Negyven toprongyos rác, fényes nappal, negyven,
Jött ezeréves, nagy Magyarország ellen.

Üres volt, néma volt Mohács nagy síksága.
Aludt lenn a nemzet hajdani virága.
Sehol senki, semmi, csak negyven rác, negyven,
Nem akadt egy magyar, ki Mohácsra menjen.

Támadt a negyven rác mohácsi síkságon;
Nem volt ily ütközet soha a világon,
Egy fegyver se dördült, nem folyt csöppnyi vér is,
Mohácsnál-mohácsabb lett az a nap mégis.

Elveszett, el minden, – mohácsi síkságon,
Mind, ki csak magyar élt, szálig a világon,
Ott feküsznek csúful, eltiporva, – holtak.
Meghaltak Mohácsnál, pedig ott se voltak.