Viz Zoltán: Szent Ágoston
430 – 1930
Nagy szellemek világa áttör
Elmúló ezredek ködén,
Utat mutatva millióknak,
Mint Istenküdte égi fény.
Te benned élt az örök ember,
Kerested Istent szüntelen.
A nyugtalan szív jól megérzé,
Hogy Abban végre megpihen.
Jóság, szépség, örök igazság
Mind együtt Benn’ összpontosul,
A földről feltörőn a lélek
E nélkül újra visszahull.
Eléd kéken terült a tenger,
Amint az éggel összefolyt
S fuvalma ért a Végtelennek,
Melynek benned kín-vágya volt.
Örök titok rejtélye zárul
Zörögve sírok ajtaján
S minden tudás megsemmisítve
Megáll a dolgok végokán.
Kicsiny angyal mutatta Néked,
Mily gyönge minden ember-ész,
Prométheuszként égi titkot
Ha vakmerőn rabolni kész.
Hogy szellemed Égnek behódolt
S erős hitednek vára lett,
Levél naggyá, híres tudós te
S nyert szent nyugalmat tenszíved.
Istent keres most is világunk,
De nem tekint az égre fel,
Ezer felé kalandoz útja,
Békét hiába esdekel.
Ágostonként erősen hinni:
A béke titka, semmi más
S teremt majd új, dicsőbb világot:
Nagy, hősi elhatározás.