Sáfári László: Bimbó kinyílik

Bimbó kinyílik,
virág lehullik,
és egyre súlyosabb az életünk.
Gyárak leállnak,
földek kiégnek
nem terem itt már csicsóka se.
Lapos tarisznyád hátadra véve,
indulhatsz ember, a szemed után.
Határok húzódnak,
sorompók csapódnak,
jöjj vissza, ember gyenge vagy egyedül!
Várunk rád, várunk,
dűlőutaknál,
völgykatlanokban,
erdőknek mélyén
és sokan, sokan, sokan vagyunk.
Vágjál magadnak görcsös dorongot
faragj magadnak furulyát, kürtöt
és fújjál sikoltó harci éneket!