Tűz Tamás: Angyal mondd ki csak félig
/Részletek/
To Pam
1
lelátok a tengerre a szemeden át
földerítetlen mélysége
veled tér vissza hozzám
nem is tudom hogy játszótársak vagytok
féltékeny vagyok mert néha rádfeledkezik
s azt hiszem egyszer elrabol tőlem
te meg a tenger összeilletek
hanghordozásodon ringanak a sirályok
s lehunyt szemmel álmodoznak a pelikánok
vízreejtett szavadból fut ki a partra
egy elkényeztetett fehér csikó
szikrázó tarajú hullám töri a fejét
hová tűnjék
kishíján belém szalad
ütemtelenül nevetgélek
jó nézni benneteket
te meg a tenger
mindketten belém láttok
3
egy adott pillanatban
(hányszor igazítottam előre az órát
hogy mielőbb adódjék)
egy ismeretlen város fái alatt
a forgószél megbújik vállad gödreiben
háborgás nélkül szimatolva
mint a csempész a határövezetben
véget nem érő órák Champs Elysées
bízd rá magadat legelső gondolatodra
az én kedvemért
egy soha nem látott utca
esik csillog az aszfalt
lehet hogy félreismersz
ernyők bárkái tócsák ne részletezd
mondd ki csak félig
rátalálok elrejtett szavaidra
párás kirakatablakok
gyümölcsök a bánat serpenyőiben
magam mellett érezlek mégis
körték barackok szőlő
elsajátítom látásmódodat
szemüveged mögé rejtőzöm együtt nézünk
együtt alakítjuk át a várost az utcát
együtt építjük föl alkotó elemeiből
lerombolt édenünket
8
ami veled történt
ami velem történt
beivódik a nappalok gyolcsaiba
betakaródzik az éjszaka lepleibe
elhatalmasodik rajtunk
magasabb a felhőkbe szökő fáknál
mélyebb a feneketlen vizeknél
mindenüvé elkísér minket
szád elé kapott kezed
lesütött szempillád
héttitkú templomot takargat
életem Fatimája
nicsak
a bohócok most lépnek porondra
lehámozzák a valóságról a héjat
felemás arcukon egybekel a föld és az ég
csitítgatlak harapós angyal
valami cifrát kellene kitalálnom
lódítanom de észreveszed
így csak szajkózom a régit
ami veled történt ami velem történt
torokhangon temetem napjainkat
16
mindennél jobban veszélyezteti békénket
ez a nyugtalanító összhang
ez a búzavirágkék nyarakat idéző
áttetsző muzsikájú csapda
napszálltakor majd visszatérünk
unatkozó harangjainkhoz
horgonyt vetünk az elkoptatott legendákban
ha hűvösödik már a kislócán az emlékezés
fülsiketítő csend ül ránk
lepereg rólunk a háború
keresztülhajolsz az időn és így szólsz
fázom
magad elé tekintesz
oldalra billent bölcsességgel
mintha beverne tudatodba a kétely
talán azt gondolod közeledik a vihar
paskolja pilláidat a szorongás
nem szólsz
de látom kibukni alóluk az intést
csomagolhatunk
20
okos vagy
így is számon tartalak
mert ez is közelebb visz hozzád
okosságod mint a hegyipatak
mint a szőlőtőkék közt a fényespengéjű szél
akácfasor fölött a némán vonuló darvak
kevesen láttak így még
talán csak Leonardo
az is csak előre
az érettség kristályhasító mámorában
akárhová sietsz
ugyan hová mész?
okos lábujjad bölcs bokád megfontolt izmaid
viszik csípődnek szekfűszál imáját
bordáid énekét vállad baldachinját
elalvás előtt okos fejed
ha közelről láthatnálak
mint gyermekrajzon a nap
levétetik a köznapi világból
számtalanleckék közül edénymosásból
kutyaetetésből miből még?
megkettőződik ragyogása
s fölperdül könnyedén az opál tejutakra.
