Szentjánosi Csaba : „TUDSZ-E MÉG VILÁGUL?”

Bella Istvánnak!

Versleheleted volt…..a füst ködében
világított cigarettád,mint egy autólámpa,
szemöldököd látóhatárát felhúztad,
hogy a vershegyekben a lélekmászót lássa.

Időből-teremtésből-gondolatból-földből-
égből álló összetett szemed,
mentél az Írószövetség lépcsőjén,
táskád, mint vershordár billegett.

Egyszer kérdeztem tőled, mi az amit
igazán csinálnál, azt mondtad:” írni,írni,írni”
talán most már értem,hogy vers nélkül
az életet nem lehet kibírni.

Versleheleted van, megcsap mindig,
mikor kinyitom könyvedet,
soraid között lélek-út van, ami
hozzád mindig elvezet.