Bella István: Történelem
Mondják: lejöttek a fáról. De én is
velük mentem: én, a fa!
Gyökereim az utat velük lépik,
göcsörtjeik időim ág-boga.
Viszem őket koronámban végig.
Ott makognak, sokadnak, szapora
fajként nyüzsögnek, egymást tetvészik,
idétlen, sok majom-pofa.
Elhagyom-e Őket? No iszen!
Ha elengednék egyszer a kezem,
ha kibújnának lombomból valaha;
És vagy Ők, s Ők maguk a Fa;
a törzsük törzsöm, s a történelem
– idegrendszerem – bűnük bolyhozata.