Palotay Gertrúd: Adalékok a kemencében főzéshez

A Vas megye déli részén elterülő, 18 községből álló Alsó-Őrség legtöbb házában még ma is megtaláljuk a nagy, négyszögletes sárkemencét, mely a konyhában áll, nyílásával az ajtó felé. Körülbelüli szokásos méretei: mélysége 2.50 méter, szélessége 1.50 méter, magassága 1.50 méter. A kemence szája félméter széles s ezen ömlik ki a füst. Elül széles tüzelőpad, melyen a főzésnél használatos eszközök és edények állanak. A kemence egyik sarkához, a fal mellé ragasztva, a vízmelegítésre szolgáló katlan, benne üst. Az is előfordul, s úgy látszik régente szokásos volt, hogy a pad körülfut, azaz a kemence katlanfelőli oldalán is folytatódik.
    Sült ételt az Őrségben – az alig 70 év lisztből készülő kenyér s az újabban szokásos lepényszerű tésztafélék kivételével – ma is alig ismernek, de primitív konyhájukhoz mérten elég nagy választékuk van főtt ételekben. Jobbára tejes (tejfeles) ételek, kása-, főzelék- és levesfélék szerepelnek s ezzel együtt néhány szemes termény, főképp köles, hajdina és bab. A kerti növények közül a répa és a káposzta a főeledel. Mindezen ételeket a kemencében főzik. Különféle nagyságú cserépfazekakba teszik az ételt, majd az égő gallyakat kihúzzák egészen a kemence szájához, s a fazekakat a fülüknél fogva betolják a kemence szájába. A kuruglának már sehol sem akadtam a nyomára, pedig kétségtelen, hogy ez is használatban lehetett, mert ezzel a névvel ma a kenyérsütőlapátot illetik. Fazékon kívül csak a háromlábú vasserpenyő használatos.
    Főzésen kívül a kemencét főleg aszalásra használják: sokféle gyümölcsöt és több gombafajtát tesznek el télire ily módon.
    A kemence teteje ma mindenütt lapos ugyan, de alvásra még a legöregebbek emlékezete szerint sem használták soha, hanem a kemence padján s a fal mellett körülfutó padon aludtak.