Szendrey Zsigmond: Tiltott és előírt ételek a magyar népszokásban

A kérdés gyökérszálai az őskereszténységbe, sőt még előbbre: az őshitbe nyúlnak vissza /1/. A magyar azonban – sajnos – alig van rá adatunk. A F. F. 1914. Tájékoztatója is csak három nagyon általános kérdésben utal rá: „Mely állatok és növények evésétől tartózkodnak? Mi az, amit csak bizonyos időközökben, alkalmakkor és bizonyos szertartások kíséretében lehet elfogyasztani? Micsoda szokások és mondások járják az esztendő valami állati és növényi újságának kóstolása alkalmával?” Az első kérdésre azonban egyáltalában nincs adatunk: nincs olyan állat vagy növény, amelynek evésétől etnográfiai okokból tartózkodnának. A második és harmadik kérdés pedig nem a tiltott és előírt ételekre vonatkozik, csak elköltésük módjára vagy személyére. Így azután nem csoda, hogy az 1914 óta folyó gyűjtések is alig adnak anyagot népünk tiltott és előírt ételeihez.

    1.  Tiltott ételek. Bizonyos ételek (szárnyas, káposzta és szemes főzelék, metéltleves, sült tészta, pirított kenyér) bizonyos napokon (újév, karácsony és óév estéje, két karácsony köze, húshagyó, nagyhét, Flórián napja) vagy alkalmakkor (szántás, vetés) való eltiltásának oka a kevés magyar adat szerint mindig a szerencsevarázslás, illetőleg a termésben ésegészségi állapotban bekövetkezhető baj megakadályozása. Újévkor nem szabad szárnyast enni, mert ez elkaparja a háztól a szerencsét /2/. Aki káposztát eszik, annak savanyú lesz az újéve /3/. Vetés napján /4/, míg ősszel zöld búza nincs /5/, nem szabad pirított kenyeret enni, mert üszögös lesz a búza, szántás alatt sem, mert gazos lesz a széna /6/. Húshagyókor tilis a metéltleves, mert futókás lesz a kender /7/, karácsonyeste pedig a káposzta /8/, mert bogáncsos lesz a föld és hernyós a káposzta /9/. Két karácsony közt vagy csonkahéten /10/, nagyhéten /11/ nem szabad szemes főzeléket ennünk, mert fekélyesek, himlősek leszünk.

    A tiltás azonban nem mindig magára az ételre (disznóorr, káposzta, főzelék, zsíros étel, metéltleves, tej, zsendice, aludttej, tejfel, alma, kettős gyümölcs, kenyér, vakarcs), hanem néha a megevő személyére (leány, menyasszony, másállapotos asszony, új cseléd), az étkezés eszközére (kés, villa) vagy módjára (fekve, fújva) vonatkozik; de az okok is bővültek, mert az általános szerencsevarázsláson kívül nemcsak az egészségi állapotban, hanem a férjhezmenésben, gyermekáldásban, állatápolásban és idővarázsban bekövetkezett bajok megakadályozására is vonatkoznak. Ha az új cseléd káposztát kap első étkezésre, minden munkája savanyú (kedvetlen) lesz /12/. Az asszonynépnek tilos étel a disznóorra, mert rakásra törné az edényt /13/. A leánynak nem szabad a vakarcsot ennie, mert pártában marad /14/, sem kettős szedret, mert sánta lesz a szeretője /15/. A menyasszony /16/, asszony /17/, másállapotos asszony /18/ ne egyék összenőtt gyümölcsöt, mert ikrei lesznek. Az apa a terhesség alatt nem ehetik zsírosat, mert odapusztul felesége és gyermeke /19/. Az anya Szent Iván-napja előtt nem ehetik almát, mert gyermekei betegek lesznek /20/. A menyasszonynak nem szabad a lakodalmi metéltlevesből ennie, mert viszeres lesz a lába /21/. Nem szabad kenyeret késsel aprítani a tejbe, kávéba, mert elapad a tehén teje /22/, kirepedezik a tőgye /23/ s véres tejet ad /24/; ugyanezért nem szabad a lepényt vagy tejfelt bicskával /25/, az aludtejet villával /26/, csak fakanállal /27/ enni. Az éretlen gyümölcsöt sem szabad késsel vágni, csak harapni, mert jégeső támad /28/. A leánynak tisztára ki kell ennie a főzeléket tányérából, különben rücskös ura lesz /29/. A zsendicét nem szabad fújva enni, mert a juhok elszélednek az eszternából /30/. A kenyeret tilos fekve enni, mert „alszik a kenyér” /31/.

    2. Előírt ételek. Az ok itt is a szerencse-, de kifejezőbben a pénz- és bőségvarázslás, kapcsolatban a termésvarázslással és állatűzéssel. Az előírásos napok három újjal szaporodnak: zabálócsütörtökkel (hamvazó másnapja), Márton napjával és szombattal. Annál inkább bővül azonban az éltelek száma (disznóhús, malac, liba, káposzta, lencse, bab, főttengeri, dió, méz, cukor, fokhagyma, édestészta, fánk, rétes, mákoscsík, kenyér, pálinka). Újévkor malacot /32/, sok cukrot s édes tésztát /33/ kell enni, hogy az egész év szerencsés legyen. Ugyanekkor édeskáposztát /34/, lencsét, babot /35/, bablevest /36/ esznek, hogy egész évben bőven legyen pénzük. Zabálócsütörtökön kilenckonchúst és mercemácsikot /37/, karácsonyeste mézes-mákosmetéltet /38/ esznek, mert mindenik bőséget jelent. A karácsonyi cipót újévkor szegik meg /39/m vagy legalábbis egész kenyeret kezdenek /40/; éjfélimise után disznóhúst esznek /41/, hogy egész évben bőven legyen kenyerük és húsuk. Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezni fog /42/. Húshagyókor rétest vagy fánkot sütnek, hogy a kender fullánkos ne legyen /43/. Nagypénteken mákoskalácsot esznek, hogy sok mákjuk teremjen /44/. Újévkor tengerit főznek, különben állandó lesz a patkány a háznál /45/. Nagypéntek reggelén pálinkát isznak, hogy nyáron alvás közben kígyó ne másszék a szájukba /46/. Karácsonyeste diót esznek, hogy golyvásak ne legyenek /47/, vagy mézet, diót, fokhagymát, a hideglelés, torok- vagy fogfájás ellen /48/.

    A disznóhús, amely nálunk karácsonyi és farsangi étel, az északi pogányságban júliusi, a rómaiaknál a hatodik kalendae előírt étele volt, a megmaradt az őskereszténységben is; majd átment újévre s az újévi ünnepkörbe. Amott azonban az egészség, nálunk a bőség varázslója. A Márton-napi liba előírt étel az egész germánságban. Skandináviában s Párizsban is; itt és nálunk is a pénz, a bőség miatt. Az újévi káposzta a germánságban is ugyanennek az ünnepkörnek, karácsonyestéjének előírt étele; ereje nálunk s a germánságban is a pénzvarázslás. Ugyanez áll az újévi lencsére is. A bab a halotti kultusszal áll ugyan szoros összefüggésben, de évkezdeti étel is volt, mert az ógörögök az ősz kezdetén (okt. 7.), egyes germán törzsek s a csehek karácsonyeste és húshagyókor, az angolok ádventkor, az észtek tél közepén (jan. 17.) előírásosan eszik mint nálunk is újévkor a pénzvarázslás céljából. A méz a germán istenek eledele, a zsidóknál is bőséget hozó újévi étel. Az újévi édestészta s a mák a germánoknál is szoros összefüggésben áll a föld termékenységével /49/.

    Mint tiltás, úgy az előírás is nem mindig magára az ételre (kakashere, lencse, tejbelaska, gombóc, rántotta, kenyér, újság), hanem néha a megevő személyére (leány, sokgyermekű asszony), munkájára (kendervető, fonalszapuló), az étkezés módjára (fejen áttevés, keresztvetés, varázsmondás) vonatkozik; az okok: egészség-, szépség- és termésvarázslás. Az új búzából sütött kenyér első karéját jobb kezünkkel fejünket átkarolva kell szánkba tennünk, akkor a jövő termést is megérjük /50/. Aki az első sárgarépát eszi, csináljon bele keresztet, különben kileli a hideg /51/. Aki először eszik az évben éretlen gyümölcsöt vagy gyümölcsöt, bármely új főzeléket, ezt kell mondania: Újság hasamba, betegség (hideglelés, köldökcsömör) pokolba /52/ (bokorba /53/). A megszelt kenyér első darabját /54/, a kakas heréjét /55/ az eladónak kell megennie, hogy hamarább férjhezmenjen. A fa első termését sokgyermekű asszonnyal kell megetetni, hogy a fa bőtermő legyen /56/. A kendervetőnek reggelire rántottát sütnek, hogy sok legyen /57/ és sárga /58/ a kender virágosa, ebédre meg gombócot, hogy nagyfejű legyen a magosa /59/. Fonalszapuláskor tejbelaskát esznek, reggelire, hogy a fonal fehér legyen /60/. Szombaton a leány lencsét eszik, hogy vasárnap szép legyen /61/.

    3. Az előírt ételektől külön kell választanunk a szokásos, azaz ünnepi és alkalmi ételeket, amelyekhez az adatok szerint semmi babonás hit sem fűződik, de mert a tiltott és előírt ételek között is szerepelnek s egyrészük a fentebb említett külföldi adatok szerint mitológiai étel: pontos megállapításuk nálunk is kívánatos. Az adatok nagy, de azért rendszeresen még sem összeállítható tömege miatt azonban itt csak inkább a feltűnőségeket emelem ki.

    A hal a halászlakomák és böjti napok szokásos étele, mint például karácsonyeste a káposztás csíkleves; de semmi nyoma annak, hogy nálunk a halat pikkelyeinek pénzalakja és sokasága miatt bizonyos napokon szerencsevarázsló ételnek tartanák /62/. A marhahús a lakomák szokásos étele; elmaradhatatlan azonban a pünkösdi búcsún /63/ és a pisó-nak nevezett marhagyomor a lakodalom előtt vacsorán /64/. A disznóhús is lakomaétel, azonkívül – mint a külföldi adatokban is – húshagyóra, zabálócsütörtökre és a házépítő kalákára jellemző; mint pörkölt, a halotti torok szokásos étele /65/; a sódart a kaszáló és kapáló kalákákon eszik /66/, s a kocsonya karácsonyéjféli eledel /67/. A bárány húsvétkor és pünkösdkor szokásos /68/, a borsostokány pedig a házépítő kaláka rendes húsféléje /69/. A tyúk lakomaétel, a csirkepaprikás Szent János napjának elmaradhatatlan eledele /70/. A lúd néhol karácsonyi étel /71/, de országszerte általános Szent Márton napján /72/. A pulyka, mint a germánságban is, karácsonyelsőnapi étel /73/, másutt a kérőnek adott vacsora jelképes étele: igent jelent, míg a malac nemet /74/. A főzelékek közül a lencse – mint a külföldi adatokban is – karácsony szombatjának ebédére /75/ jellemző. A köles lakodalmi étel s mint ilyen Bajorországban s a szlávságban is szerencsehozó; a tejesköles nagypénteki eledel /76/; a juhhúsos kása a szüreten /77/, halotti toron /78/ szokásos; evése a germánságban összefügg a Thor tiszteletével. Kitoló- vagy cukikását ad a gazda elbocsátott cselédének /79/, a tulajdonos az elköltöző bérlőnek /80/, meg a lakodalmat tartó háziasszony, ha azt akarja jelezni vendégeinek, hogy mehetnek /81/. A bab olajjal vagy sóban-vízben főve karácsony- és Szilveszter-esti, nagypénteki (germánság, Anglia) böjti eledel /82/. A németországi sváboknál ősi katolikus szokás a nagypénteki borsóevés, nálunk azonban csak két helyről van feljegyezve /83/. A káposzta füstölthússal vagy töltve lakomaétel: lakodalmon, keresztelőn, disznótoron, fonóvégző mulatságon /84/, húgyhagyókor /85/; a káposztacika pedig nagypénteki eledel /86/, mint a pattogatott kukorica is /87/, míg a főttkukorica mézzel, meg a főttkrumpli és sülttök a kalákák nyálazója. A levesek közül a meggyleves általános böjti leves, lakodalmakon pedig a csiga- és metéltleves szokásos; de metéltlevest esznek mindig Szent Iván napján is /88/. A kalács- és tésztafélék lakomaételek, de azért itt is akad szokásos étel. Böjtitészták a sajtos- /89/, a mákosmetélt (angyalcsík, guba, zuzák) /90/ és az olajos laska /91/. A fánk (siska, pampuska), herőce farsangi tészták /92/, de fánkot esznek Szent János napján is /93/. A bobajka (bubota) karácsonyi tészta /94/. Túrósrétest küldenek komatálba, de esznek Szent János napján is /95/. A kürtöskalács (botratekercs), a szöszlopó kaláka /96/ szokásos tésztája. A fújókát aratáskor sütik /97/. A kalácsra a lakodalmi kalácson (kúcsoskalács, édenfa, morvány) kívül két érdekesebb adatunk van: az egyik a Szent Mihály-napi kalács /98/, a másik pedig az úgynevezett boszvány: a férhezment lány vitte volt fonótársainak /99/. Az aszaltgyümölcs böjti étel, úgyszintén a mézespálinka is böjti és kalákaital.

    Az adatok nemcsak azt mutatják, amit e téren eddig ismerünk, hanem csoportosításuk egyúttal tájékoztatás is a további gyűjtésre. S erre éppen az adatok csekély száma miatt igen nagy szükség lenne. Mert igen fontos volna annak összevetése, hogy a tiltás és előírás mennyiben egyezik meg az ókori, a germán, a szláv népek, valamint a kereszténység tiltott és előírt ételeivel. Csak így állapíthatnók meg t. i., hogy mi marad e téren a magyarban s esetleg a finn-török népek közt magára őseredetűnek.        

                                                                                    

     

/1/ V. ö. Haberland: Gebotene und verbotene Speisen bestimmer Tage, Globus LV és: Bräuche und Aberglauben beim Essen. Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft XVII-XVIII.

/2/ Siklós, Ethn. 7: 185, 16: 294. Lengyletóti, Balatonendréd, Ifjú Polgárok Lapja gyűjtése a Néprajzi Múzeumban. Ilk. Mátészalka, sfj Szeged, Kálmány Szn. n. 1100. Bácskai Közérdek 1911:53

/3/ Pesti Hírlap 1911, XII. 31.

/4/ Porcsalma, Ethn. 39:30. Szalonta, sfj. Torda, Jankó 257.

/5/ Hódmezővásárhely, Nyr. 9:88.

/6/ Kalotaszeg, Ethn. 2: 286. Jankó 204.

/7/ Bakony vid., Ethn. 19: 284.

/8/ Budapest 1909. XII. 25.

/9/ Ezzel szemben a germánságban pénzhozó étel a karácsonyesti káposzta.

/10/ Tiszakeszi, Abafi: Figyelő 2:209. Tiszabura, Szalonta, sfj. Nyárád mell., Ethn. 7:189.

/11/ Szalonta, u.o. 27:76

/12/ Kármán 108.

/13/ Veszprémvarsány, Ethn. 19: 287, Orosháza, Nyr. 4:230. Hódmezővásárhely, NNy. 3:225. Patóháza, Nyr. 14:284

/14/ Balatonendréd, IPL. Pápa vid., NyF. 17:60

/15/ Vác, uo. 10:53

/16/ Gömör m., Ethn. 7:375.

/17/ Hajdúböszörmény, Vas Újs. 1860:31. Szatmár m., Illyés: A ref. földművelő nép lelki élete 99. Szeged, Nyr. 3:277.

/18/ Kassa, Abaúj m., mon. 207. Hódmezővásárhely, Ethn. 30:95.

/19/ Ethn, 4:111

/20/ Nagykanizsa, Nyf. 48:55.; a szent Iván-napi sült almába vetett hit elváltozása. v. ö. Ethn. 2:250. 6:415. 12:79. 39:95.

/21/ Balaton vid., Jankó 413. Bakonyalja, NyF. 34:139.

/22/ Lengyeltóti, IPL. Udvarhelyszék, Nyr. 8:377.

/23/ Vas m., Ethn. 3:73. Ipolylitke, Nyr. 4:35. Gömör m., EThn. 7:375. Gönc, Nyr. 5:326. Szatmár m., Ethn. 6:312. Nagykároly, EThn, 38:211. TAsnád, Nyr. 8:377.

/24/ Vas. Újs. 1886:234. Kármán 60. Felsősomogy, Nyr. 7:522. Zalavölgy, Turista Közl. 1917:55. Csurgó, Nyr. 10:185. Balaton vid.,Jankó 416. Pápa vid., NyF. 17:59. Bakonyalja uo. 34:40. Pozsony vm. mon. 244. Szolnok. Nyr. 18:233. Tiszakeszi, Abafi: Figy. 2:207. Tiszaföldvár IPL. Orosháza, Nyr. 3:556. Szalonta, sfj. Jódmezővásárhely, NNy. 3:276. Bács m., Ethn. 7:100.

/25/ Hódmezővásárhely, Nyr. 9:88

/26/ Felsőbánya, uo. 16:471

/27/ Cegléd, zi, 2:516.

/28/ Darázs, Ethn. 10:308.

/29/ Veszprémvarsány, uo. 19:288

/30/ Szabófalva, uo. 18:213

/31/ Hódmezővásárhely, uo. 33:90

/32/ Lengyeltóti, IPL. Siklós, Ethn. 7:185. 16:294. Göcsej, Gönczi 229. Szózat 1922. I. 1. Balatonendréd, IPL. Szécsény, Nyr. 31:175. Felsőbánya, Szmik 371, Szalonta, Ethn. 27:74. Szeged vid., Kálmány Sz. n. 1:110. Bácskai Közérdek 1911:53.

/33/ Szalonta, Ethn. 27:74.

/34/ Balaton vid., Jankó 221. Lóczy 172. Malonyay 1:99.

/35/ Hódmezővásárhely, NNy. 3:225.

/36/ Uo. Ethn. 40:200.

/37/ Göcsej, Gönczi 235. Tugony, Porcsalma, sfj. Illyés 122.

/38/ Budapest 1909. XII. 25.

/39/ Somló vid., Ethn. 39:103.

/40/ Szalonta, Ethn. 27:74.

/41/ Budapest, 1909. XII. 25.

/42/ Écs, Nyr. 30:342.

/43/ Göcsej, Gönczi 224. Tugony, Porcsalma, sfj. Illyés 122.

/44/ Kethely, Békefy 43.

/45/ Szalonta, Ethn. 27:74.

/46/ Göcsej, Gönczi 244. Nemzeti Újság 1925. IV. 12.

/47/ Hódmezővásárhely, NNy. 3:220

/48/ Vas. Újs. 1873:625. Varga 182. Csallóköz, Budapest 1909. XII. 25. Karcag, Ethn. 13:227. Szeged, Népr. Ért. 8:244.

/49/ Habeland i. h.

/50/ Rimaszombat, Nyr. 6:83. Tornyospálca Ethn. 2:253. Szatmár m., uo. 6:10. Patóháza, Nyr. 18:372. Hódmezővásárhely, Ethn. 33:90.

/51/ Bács m., uo. 7:179

/52/ Kálmán 52. Zalavölgy, Turista Közl. 1917.:55. Vác, NyF. 10:47. Tragor: Váci érdekességek 70. Ipolylitke, Nyr. 4:35. Rimaszombat, uo. 6:38. Heves, Borsod m., uo. 9:179. Miskolc, uo. 8:40. Keszű, Ethn. 16: 294. Cegléd, Nyr. 2:516. Mezőtúr, uo. 8:139. Öcsöd, Ethn. 19:160. Tornyospálca, uo. 2:251. Debrecen, NyF. 26:46. 56:44. Szatmár m., Ethn. 6:10. Felsőbánya, Szmik 369. Hódmezővásárhely, NNy. 3:276. Bács m., Ethn. 7:178.

/53/ Dugonics: Példabesz. 2:76. Félegyháza, Ethn. 17:231.

/54/ Deregnyő, Nyr. 15:426

/55/ Hódmezővásárhely, Ethn. 36:157.

/56/ Veszprémvarsány, uo. 19:286. Vác, NyF. 10:53. Tokaj, Zemplén vm. mon. 160.

/57/ Tornyospálca, Ethn. 2:253.

/58/ Bakonyalja, NyF. 34:140

/59/ Uo.

/60/ Kalotaszeg, Jankó 83.

/61/ Tiszakeszi, Abafi: Figy. 2:205. Debrecen, NyF. 26:59. Patóháza, Nyr. 15:471. Szalonta, sfj.

/62/ Bodrogköz, Majláth: Bodrog-Tisza szabályozási Társ. monogr. 121.

/63/ Felsőőr, Nyr. 32:176. Alsóőr, NyF. 9:11.

/64/ Bakontamási, uo. 17:25.

/65/ Vas. Újs. 1875:659. Nagy: Magyarorsz. kép. 1:61.

/66/ Torda, Jankó 127.

/67/ Balaton vid., Jankó 121.

/68/ Torda, Jankó 127.

/69/ Kalotaszeg, Malonyay 1:89.

/70/ Kalotaszeg, Jankó 68.

/71/ Hódmezővásárhely, Ethn. 36:157.

/72/ Bp. Hírl. 1910. IV. 17. Baranya m., Ethn. 37:22. Pálfa, Nyr. 30:535. Balaton vid., Jankó 407. 425. Veszprémvarsány, Ethn. 19:286. Karcag, uo. 14:258. Hódmezővásárhely, uo. 36_157- Szilágy m., uo. 2:208. Torda, Jankó 127. Moldva, Erd. Múz. 1930:167.; eredetére l. Bod Péter: Sz. Heort, 138. István b. naptára 1857:152. MNyv. 6:252. 350. Nyr. 41:79. a pozsonyi zsidók királyi lúd-adójára l. Vas. Újs. 1885:772; a mesteremberek lichtbratenjére L. Vas. Újs. 1855:772. Szeged, Csallóköz, MTsz. 1:753. Budapest, Nyr. 28:178. Debrecen, NyF. 26:31

/73/ Hódmezővásárhely, Ethn. 36:157

/74/ Erdélyi: Közmond. 353.

/75/ Balaton vid., Jankó 418.

/76/ Kethely, Békefy 43.

/77/ Eger, Kubinyi – Vahot: Magyarorsz. és Erdély kép. 3:71

/78/ Nagy Magyarosz. kép. 1:61. Hódmezővásárhely, Nyr. 3:223.

/79/ Szucsák: Erdély Népei 3:27.

/80/ Balaton mell., Tud. Gyűjt. 1893. XII. 3.

/81/ Radványi: Ipolyszalkai nyelvjárás 55.

/82/ Kethely, Békefy 43. Somorja, Ethn. 3:59. Félegyháza, Népr. Ért. 14:81.

/83/ Kalotaszeg, Jankó 168. Torda, Jankó 225.

/84/ Uo. 224.

/85/ Göcsej, Gönczi 244.

/86/ Kalotaszeg, Jankó 168, Torda, Jankó 225.

/87/ Uo. Szalonta, sfj.

/88/ Kalotaszeg, Jankó 28.

/89/ Félegyháza, Népr. Ért. 14:81.

/90/ Heves m., MTsz. 1:43. Krasznahorka, Nyr. 3:185. Félegyháza, Népr. Ért. 14:87.

/91/ Kalotaszeg, Jankó 168. Torda, Jankó 129- Gyergyó, NyF. 20:53.

/92/ Csácsbozsok, IPL Nyr. 16:140, Hont., Nyr. 6:232. Félegyháza, Népr. Ért. 14:78.

/93/ Kalotaszeg, Jankó 78.

/94/ Somogy m., Nyr. 3:140. 10:430. 19:380. Torna vid., Nyr. 17:323. Adorján, Nyr. 10:431. Bodrogköz, Majláth 131.

/95/ Kalotaszeg, Jankó 78.

/96/ Csík m., Ethn. 8:388.

/97/ Alsóőr, NyF. 17:25.

/98/ Torda, Jankó 127.

/99/ Kovár vid., Nyr. 16:381.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf