Petri Mór: Átilla lakodalma

Lakodalomra gyűlnek, messziről,
Minden világtáj küldi fejedelmét,
Parancsra jönnek, Isten ostorához,
A Tisza partján egy fapalotába.

Varázsos minden, mint a délibáb,
Pedig előttük íme nincs egyéb:
Egy asztal, egy faserleg s egy kis ember,
Akit naggyá tesz kardja, küldetése.

Lakoma reggelig… De künn mi zaj?
Átilla meghalt! Ordít a tömeg
És Ildikó is sír lefátyolozva.

Ki hiszi el, hogy tűje volt az orvtőr?
Talán beleszólt a kor cenzúrája. –
Nevetnivaló, hogy – az orra vére…