Tornai József: Bartók

bartokbelaSzükségem van a boldogtalanságra,
homokba rakott acélcsapdára:
a szabadulásért leharapom a lábam.

Azt a fagyos síkságot nem látta senki:
kikorhadt fák letörve,
vasszínű fű; a napot,
a fehér fényt ott nem látta senki.

Szükségem van a verem-magányra,
lángba-állított gyerekek
sikoltását hallom.

Csöndnek kell lenni,
tükör-éjszakákon kell lenni.

Szükségem van a védtelenségre,
széteső házak recsegésére,
parton hegyesedő halcsontvázakra;
álmomban földvágódnak
mocsárból agyaros hüllők.

Repülőgépek sötétsége.
Tömegsírok, tömegsírok.

Szükségem van az erdőből nyíló szélre,
bőgjenek az emberré változott szarvasok:

nem férfi és nő gyönyöréből vagyunk,
nem szédülünk el, ha vöröslik a hold.

Kis meszelt templomok helyett felhőkarcolók,
születtek a szememben
vízesés-látomások:

szükségem van a teljes dühre,
kőbalta-ökölre, mikor lecsapok.

A félelem kivilágít:
ujjam hegyétől a fogamig.

Korall-csúcsok hívnak
háromszáz méterre a tenger alól,
egy tanya falából a kvarcszem
fényjelzéseket ad.

Hátam nyárfateknő, zongorahúr karom,
arcom üvegtábla,
ha mozdulok,
a városok fölfalják a sivatagot.

A kicsapongás szúró fájdalom,
a göcsös fa-arc szúró fájdalom:
fekete selyembe
meszes szikla-kard hasít.

Szükségem van a halálra:
gerincem pattog, vérem sápadtabban
gyöngyözik reggelről-reggelre.

Én kérlelhetetlennek jöttem.

A farkas-karmú,
ki az angyalt széjjeltépi,
egész éjjel kiáltoz a vízmosásban.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf