Sajó Sándor: Dal a szülőföldről
A szívembe emlék csendül
Messze földül, idegenbül,
Idegenbül, onnan, onnan,
Ahol egykor otthon voltam.
Ahol egykor fölsarjadtam,
Honnan végképp elszakadtam,
S hová szívem visszafáj még,
Virul-e még az a tájék?
Nyit-e virág még a réten?
Zeng-e nóta a környéken?
Hűvös erdő ad-e árnyat
Turbékoló galambpárnak?
Hát a város, hát a népe,
Ifjúságom száz emléke?
A nagy utcán járva-kelve,
Van-e még, ki rámismerne?
És visz a vágy sebes szárnyon,
És a tájat, ím, bejárom,
S búja ébred a szívemnek;
Engem itt már nem ismernek…
A szívembe emlék csendül,
Óh jaj, immár idegenbül;
Ezer emlék: csupa bánat,
A szemem is könnybe lábad.
A szemem is könnybe lábad,
És lehagyom ezt a tájat,
S nem maraszt más elmenőben,
Csak egy sír a temetőben…