Weöres Sándor: Megkopottan
Vers csordul a papíromra,
mintha orrom vére folyna.
Sok emlék, ne nyugtalaníts,
mint cipőben éles kavics.
Mindaz, amit elrontottam,
zord vádlómmá válik mostan.
Mindaz, amit halasztottam,
most már megcsinálhatatlan.
Mind, akiket megsértettem,
néznek engesztelhetetlen.
Egyet őrzött meg az élet:
hiúságom kerget, éget.