Berda József: Szent Ágoston
„Távol legyen tőlem, hogy
azokat tartsam Istenemnek,
amiket az oktalan állatok
érzékei is fölfognak.”
Szegény állat voltam csak,
– végre tudom én –
így szólok, balga fiatal,
ki gyönge boldogságán hiába tépi magát.
De te láttál engem,
ó, Énekes Püspök! a fekete hegyek alatt, –
amint jóra verekedvén sírtam magamért…
Romlott idők napbavakító világossága:
békém öröme virul e napon néked!
Íme, kinyíltak pogány szemeim,
látván, te vigyázod utaimat, virágozzon
te Magas Urad kívánata szerint,
hogy ama napon majd dicséretre derüljek én!
Ujjongó lelkem telihite köszönt ma;
ó, mégis ember vagyok én,
legbölcsebb akaratból
növények s állatok fölött értelemet-osztó
királyi jóság, ki apró dolgokban
örök arcát keresvén már mindeneket megtalált…