Kisfaludy Károly: Róza dala
Hajnali kellemű fény
Hinti mosolygva sugarát,
Melyre az ifjú remény
Rakja le fellegi várát
S édes irányra feszülten
Nézi magas remekét,
Érzete istenesülten
Fölleli biztos egét.
Így örömáldozaton
Myrtusi lenge hűsében
Kél az erő szabadon
Tettre hevült kebelében:
Képzete lángözönéből
Egy alak ömlik elé
S elrepes élte szűkéből
Álma világa felé.