Vértesy Jenő: Tomori Pál legendája

    tomoripalIsmerős a kardja jó Tomori Pálnak,
Ember-ölni segít a kaszás halálnak.
A martalóc ozmánt csúful megugrasztja,
Dráva, Száva vizét vérrel megárasztja.

    Velezd falujától Putnok nincsen messze,
Csak a Sajó vize folyik gátul közte.
Velezd falva még a Tomori birtoka,
Csatározás után pihenni jár oda.
Sisakját, mellvasát Velezden otthagyja,
Úgy megy át Putnokra, bokrétás kalpagba’.

    Hej van ott egy kis lány, alabástromarcú,
Szelíd-galambszemű, liliomszál, karcsú.
Ha átmegy Pál délben, el se mozdul addig,
Míg a fáradt nap a vízbe nem hanyatlik.
Feléje se néz már a csata terének,
Láncra verték szívét a vitéz vezérnek!

    Mire elvirítnak a pünkösdi rózsák,
Elgyűrűzte Pál úr a legszebbik rózsát.
Mire az őszi szél a faágat rázza,
Meghal a menyasszony gyilkos forró lázba.

Szegény Tomori Pál szépen eltemette,
Siratta sokáig, végre elfeledte.

    Beforr a mély seb is, alig-alig látszik.
Elhervadt a virág, van tavaszra másik.
Megismeri Pál úr újfent a szerelmet,
Maga érett férfi, jegyese még gyermek.
Fekete hajfürtje borul homlokára,
Gilice szavaként cseng a kacagása.
Úgy örül mindennek: a viruló nyárnak,
Zöld lombos erdőnek, kevélytornyos várnak.
Pál csataméneit mind’ ismeri rendre,
Fölültei Pál úr a legkezesebbre.
Nagy futós agarak körül ugrándoznak,
Sebes sólyom is van – vadászni is fognak!
„…Arra az erdőig – valóságos éden! –
Amoda a dombig a miénk egészen!”

    De megesik egy nap – már a kalász sárgul –
A szép kis menyasszony nem kel föl az ágyból.
Lehajtja a fejét csipkés vánkosára –
Nincs ezerjófüve a mezőnek rája!

    A kastély tetején halálmadár fészkel,
Egy nap az öreg pap megjön a szentséggel.
Mire hármat csenget, egy imát mond halkkal,
Fönt a kék egekben több van egy angyallal.

    „Szegény Tomori Pál, meghalt a jegyesed!”
A nagy, erős ember, mint nyárlevél, remeg.
Keserves búgással ráborul az ágyra
És pöröl az éggel síró bánatába’:

    „Te hatalmas Isten, hová lett a kincsem?
Elvetted az elsőt, a második sincsen!
– Forró könnycseppjei kemény arcán hullnak –
Mért is hívnak téged igazságos Úrnak?”

    De rárivall a pap: „Ne káromold, ember!
Örök titok mindig, mit az Isten rendel.
Hol keze ver, áldás fakad még belőle –
De útja ott fönn jár, homályos felhőbe’!…”

    – Hallgatja Tomori s megreszket beléje,
Az ég fele fordul a szemefehére.
Mint a ki látást lát, csak néz egyideig,
Ott a kemény padlón két térde megtörik:

    „Én édes Jézusom! ki meghaltál értem,
A te akaratod’ most már tudom, értem!
Négy sarkán a hazám lobog égő lánggal.
Bűn volt, hogy törődtem a magam dolgával.
Valék, mint az alvó. De te szóltál jelben.
Megértett a szolgád. Hallottam, fölkeltem.”

    Csendesedve mondja: „A világi ember
Nem néz az Istenre, legfeljebb fél szemmel.
S a ki feleséget veszen el magának,
Ága teljesedik, új hajtása támad.
Házát gazdagítja, jószágát tetézi,
A haza dolgát csak másodsorba’ nézi.”

    Két kezét azután az égnek emeli
És szól hangos szóval, erős hittel teli:
„Aranykalászosom’, magas kastélyimat
Darabolják szerte testvér-atyafiak.
Virághímes ruhám’ örökre levetem,
Sötét barátcsuha lesz az öltözetem.
Fölé a vitézek sodros ingét öltöm,
Törökök lelkével a poklot megtöltöm!
Harc leszen a napom, imádság az éjem!
Megtartom, megállom! Isten úgy segéljen!”

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf