Tóth Kálmán: Honvéd sírja

Falu végén egy dombtető,
   Rajta nyugszik a temető…
Lágy fakereszt igen alant,
   Alantabb az egyszerű hant.

Sok lány kijár a falubul,
   S a kedves sírján elborul,
Csak egy barna szomorú lány
   Nem térdel senki sírhantján.

Haloványan egyedül áll,
   Mint a letört liliomszál,
Vagy mint magános sírhalom,
   Melyet emelt a fájdalom.

„Letört virág! gyönyörű lány,
   Látom, hogy a kebeled fáj,
Keress írt szűz fájdalmára,
   Borulj kedvesed sírjára.”

„Leborulnék, de nem lehet.
   A sors neki sírt nem emelt.
Mert a honvéd, kit szerettem
   Ott maradt az ütközetben.”

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf