Bíró András: Mária szépsége

Láttam én már sok rügyfakadását
szép tavaszoknak,
őszi napok bágyadt sugarát is befogadta a
kedvem,
jeges mezőkön a hegy hava vont be
rőt sugarával,
szürcsölve ittam mézes tejét a
teltkeblű nyárnak –
mégsem szakadt föl bennem az érzés
oly diadallal,
mint mikor láttam
Mária, arcod a reggeli fényben
rám mosolyogni
felfénylő szájad szép vonalával.

Szemednek szelíd ragyogásával
kezdhet-e versenyt
tavasznak, télnek, nyárnak vagy ősznek
a ragyogása?
Vannak-e még oly áradatok, amiknek a
sodra
– szembeszegülve –
megzabolázhatná a te kedved?
Van-e még test- és léleköröm
a föld kerekén, mely
tisztább szavakkal zengene föl, mint az,
mi nekünk zeng?
Van-e szebb szépség – számomra szebb –
mint víg kacagásod,
ó, van-e szebb szépség és boldogság,
ha takaratlan
tested két ölelő, szorító
karomba bezárom?

Megszűnik minden.
Vad rohanással tágul a tér és
kereke hull a száguldó idő
vén szekerének.
Egyek vagyunk már
millió évek óta e földön
s gondolatunknak
senki még csak a nyomába se léphet.

Mária,
lásd, szépséged
szerettem volna dicsérni
s mint a kamasz,
kit az első csók tüze éget
s nem szabadulhat kedves bűvöletéből –
kettőnk szép örömét,
ragyogását zártam e versbe!

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo