Sértő Kálmán: Árnyékomról

Nem a régi már a legény,
Árnyéka is lusta,
Hosszú lábait a falon,
Komótosan húzza.
Borzas feje, mint gömbakác
Lombja lóg az éjben,
„Miért mászol lassan árnyék,
Paloták tövében?…”

„Nem voltam én fáradt árnyék,
Míg sietett gazdám,
Alig tudtam Őt követni,
Visszagyengült hozzám,
Elfáradtunk mind a ketten,
Most csendesen lépünk,
Kára buta rohanásért,
Nem sokáig élünk…”

„Hűséges éji testőre
Vagyok a gazdámnak,
Úgy követem, amint szokták,
A hűséges árnyak.
Ha lerogyik, én leszek majd
A halotti leple,
Púpos árnyék, ráborulok,
Mert megérdemelte…”

Lép a legény, lép az árnyék,
Paloták tövében,
Kukoricát pattogtat az
Úristen az égen.
Csillaghullás van, a legény
A tüneményt nézi,
Falon lengő selymes árnya,
Az is vele nézi…

                          Aranykenyér, 1939

szozattv


szozat a tiszta hang Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf