Sík Sándor: Morgó remete

Ó, milyen borzasztó, hogy nem lehet szeretni
Ezt az új világot!
Hogy megint csak vér és megint csak gonoszság
És megint csak butaság:
Megint a régi átok.

Amikor béke volt és üzlet és gyönyörűség,
És olajos volt a Masina kereke,
Én nem találtam a helyemet benne,
És untam a tomboló táncot,
Mert láttam a sok rosszat és a kevés jót,
És láttam a lelkeken a láncot,
És nem tudtam belenyugodni,
Mert nem tudtam ülni a hintón
És nem tudtam a kereket ugatni,
És fájt a kor és félrevonultam
Mint morgó remete.

Most új Ige van és fennen trombitál.
Ó, gyönyörű harsonaszó!
Hogy fojtsuk meg a rosszat,
És mindenkié legyen a jó.
Ó, gyönyörű harsonaszó!
Miérthogy szó vagy és nem való!
És mért vagy vérivó!
Mérthogy úgy vijjogsz végig a világon,
Mintha verné a harangot
Lángbaborult város felett
Őrült harangozó.

Ó hazug-új világ!
A régi undor fojtogat.
Te engem kitagadsz,
És én kiköplek a számból
És leverem a porod a ruhámról
És leszek újra gőgös-maga vándor,
Keserű-tiszta remete.