Bajor Gizi levele – Vajda Ödönnek

A szangvinikus hangú levelet az első világháborúban katonáskodó vőlegényének írta, aki később első férje lett.

Ó-Tátrafüred, 1917. július. Ágyban.

    Ducikám, édes Ducikám,
a te menyasszonyod máma 14 oldalas levelet olvasott Tőled. Egy 10 oldalast július 11-éről és egy 4 oldalast július 13-áról. Mindez nagyon szép, és 12-én miért nem írtál nekem? Talán azért adtál nekem olyan nagy szabadságot a levélírás terén, mert Te nem akarsz nekem mindennap írni. És a nem egészen 4 oldalas levél nagyon hebehurgyán volt írva, és nagyon siettél vacsorázni!!! Azért, mert Te megengedted nekem, hogyha lehet, ne írjak Neked mindennap, ezzel én még nem adtam engedélyt, hogy Te egy napot is kihagyj. Egyáltalán Duci, most ebben a percben ülj le és írd meg nekem ezt az esküt: „Édes kis virágom. Dögölj meg, soha ne légy boldog, ne gyere haza egészségesen, ha én Téged akár szóval, tettel vagy gondolattal megcsaltalak, és ha nem igaz az, hogy én állandóan csak 60 és 100 körüli nőkkel és hajadonokkal beszélek.” Ha pedig a lelkiismereted nem tiszta, akkor a többit én már tudom. Mert látod Duci, milyen undok vagy. Majd éppen Dicsőszentmártonon nem lesznek lányok, pont mert Te ott vagy. És erről hallgatni akarsz, mert csalsz, mert olyan vagy, mint a többi férfi, és én most úgy el vagyok keseredve. Jaj, pedig de szeretnélek szeretni. Éppen ma, ma nagyon szomorú vagyok. És Te alapjában véve olyan kedves vagy. Amit a papáról írtál, meg a Marisról, az édes egyetlen kis Marisunkról. Ma nagyon rossz napom volt. Átsétáltunk Alsó-Tátrafüredre (télórai út), Papa, Lóránt Böske, Gábor Elly és én. Én már egyszer voltam itt, akkor is nagyon rossz hatással volt rám, de ma direkt rémes volt. Nőt egyáltalán nem engednek oda, csak a konyhaszemélyzetet és egy-két doktorkisasszonyt. Az egész fürdő rém csinos colt. Csupa, csupa tüdőbeteg katona van ott, én csak közlegényt láttam, de azt mondják, vannak tisztek is. Aztán pl. a zenekar helyén játszik három katona hegedűn, csak úgy a saját mulattatására. De mondhatom, majd megszakadt a szívem. Oly finoman, meghatóan játszottak, az egész fürdő iszonyú kihaltnak látszik, csak a sápadt, megroppant, sovány katonák lézengenek szerteszét. Gábor Elly barátnője (egy ottani orvosnő) azt mondta, hogy látnánk azt a két szobát, ahol a menthetetlenek vannak. És akkor én elképzeltem két szobát, tele olyan rémesen küszködő beteggel, mint a mi édes, egyetlen Marisunk. És szólt a zene, és az én szívem majd megrepedt. Jaj, Mariskám, én édes, jó kis testvérkém, hogy vérzik a szívem érted. Körülöttem olyan szép volt minden, és mégis minden levél a fán úgy magában hordta a borzalmas halált. Olyan titokzatos ott minden. Aztán hazafelé olyan nagy vágy fogott el engem is a halál után. Menni Mariskához, menni hozzá. Édes jó Mariskám, Maris, Maris, Maris, jaj, jaj Duci, ez iszonyú. Úgy szeretném kiemelni a földből és a karomra venni és magamhoz szorítani, és csókolni és sírni, megcsókolnám azt a kis foltocskát a homlokán, ami sehogysem akart elmúlni, és megnézném, hogy hogy áll neki az én színpadi ruhám. Isten, hát ne vedd el az eszemet. De Duci, én úgy szeretek érte szenvedni. Én úgy szeretném érte a szívemet kitépni. Ma elűzöm kissé ezt az örökre szomorú gondolatot. Majd olvasok még egy kicsit, és biztosan hamar fogok elaludni. Rudi ma, 19-én újból írt, helyesebben 10-éről keltezve. Azt írja, hogy írt Neked, de még nem kapott választ. És esetleg talán kap augusztusra szabadságot. De jó volna. Én, Ducikám, már egyáltalán nem köhögök, sőt már kezdek igen jól kinézni. Ma megint kaptam számlát hét napról. 290 és nem tudom hány koronát kell fizetni. Majd a papa erről pontosabban fog beszámolni, én nagyon unom. Ma Tusi mama, Istvánka, Csillag Terka néni és Babszy (az unokája) és az öreg Terka voltak itt Ó-Füreden. Véletlenül találkoztam velük; nagyon kedvesek voltak. Ma reggel végigélveztem, hogy Gizi és Paula hogy festik magukat valami folyadékkal, ami üde arcszínt csinál, és alig venni észre, hogy festve van. Példátlan. Alig vagyok velük… Most iszonyú elkényeztetett ízlésem van, mert új barátnőim a legnagyszerűbb lányok. Okosak, mulatságosak és főképp úrik és természetesek.

    Már alig tudom tartani a ceruzát, olyan fáradt a kezem. Nagyon szeretnék Nálad lenni. Szorosan a karodban. Az oly édes volt, hogy azt írtad, hogy ide-oda mászkáltál a szobámban. Te mért nem rajzolsz le mindent? Ducikám, minden kérdésemre pontosan felelj. Az eskümet hajszálig utánam írd, mert le van nálam írva külön. Egy betűt sem hagyj ki. Ducikám, szeretnék nagyon most egy csókot, hogy nyugodtabban aludhassak, jaj, nagyon szeretlek!!!!!!