Páll Miklós: Rodostói levél

Csendesség üli meg itten a világot
– A müezzim hangja is régen kiáltott, –
Nincsen senki ébren.
Csak a csillagoknak csodás raja látszik
Az alvó levélen.

…Ahogy el-elnézek könnyező szememmel,
Nem is tudom szegény, reszkető kezemmel
Mit akarok írni?
Óceán partjáról, messze, messze, messze szálló,
Idegen országból, mindig visszavágyó
Szívvel haza sírni.

Talán… hogy mind nagyobb árvaságban élünk,
Mind gyengül a hitünk, mind fogy a reményünk,
Hogy a napok telnek.
Lehorgasztott fővel, szomorúan járunk
S minden egyes fáradt, erőszakolt álmunk
Egy-egy sötét felleg.

Reggel még csak bírjuk bús rab-sorsunk átkát,
De már alkonyatkor nedves szemek látják
A parázsló táját…
S míg a lármás város lágy álmokra hallgat,
Titkolt remegéssel suttognak az ajkak:
„Hiszed, hogy várnak?’

Hiszed, hogy még várnak? Hogy még értünk jönnek?
S idegen ködökből képe kél a rögnek,
Amelyből vétettünk.
Érő, sárga rónák… álmodó kútágak…
Rég ösmert emberek… régen ösmert házak…
Hisz bennük születtünk!

Azután szent tűzben pirulnak az arcok;
Kurucok száguldnak… tárogató harsog
És a Rajta! rajták…
Ámde szürkül az est s eltűnnek a képek
És a harcban edzett, vén kemény legények
Fejüket lehajtják.

Fejüket lehajtják, s el-elmennek sorba,
Ragyogó álmokból ólmos rossz álmokba,
Kínos nyugovásra.
Csak én maradok itt a hold gyér világán,
Erőtlen pennámmal pergamentet szántván
Egyik sorról másra.

S amint nő a levél, úgy nő épp az éjjel,
És levelem végén, könyörgő beszéddel
Fordulok az Úrhoz:
Mindeneknek Ura! Engedj a verésből,
S szegény bujdosókra a nagy magas égből
Szebb napot azúrozz!

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf