Utassy József: Anyám
Senki Földjén
Ritmusa van a krumpliföldnek!
Sormetszetei fehér zsákok.
Hazajöttem! Itthon is jött-ment:
Senki Földjén örök Napszámos!
Nincs életed, Édesanyám, nincs.
Már jegenyésedik magányod.
Égig növekszel hajladozva.
Rádfehérednek mint a zsákok.
Fényes kapád ha én fogom föl:
dombon a napot kettévágom.
Zörögj, zörögj csak, sárga csontú
halál a kukoricásból!
Kit koldus hazámnak hívok
Anyámnak hősi halott a párja,
méhe a szerelem hullaháza.
S hogy belefojtsák a szót a gyávák,
ajkát iszonyú csókra zárták.
Megszült hát engem: forradalmat.
De nekem minden bordám kardlap!
S anyám – kit koldus hazámnak hívok –
mert a megváltó krajcár hiányzik:
kiül a gazdag világ sarkára,
s homlokán sorsom harmonikázik.