Garay János: Bánk-bán

bankban«Fel, nemes bán, hősök sarjadéka!
Mikre vársz még, mik történjenek?
Lecsapott már, gyújtott is a villám,
Károdat nincs, aki mérje meg.
Fel, nemes bán, véres nagy munkára,
Csordultig telt a bűn pohára!

Megfogadtad a király parancsát,
El- s bejártad a bomló hazát;
Csillapítál nemesek haragján,
Megkönnyítéd a paraszt baját:
Szép hazádhoz gondjaid ragadnak…
Csak magadra gondja nincs magadnak!

Ifjú nődet kedves gyermekével
Kire hagytad, elfeledted-e?
A királyné, Gertrúd udvarában…
Vajh, ne hoztad soha őt ide!
Menj, s ha nődet halva nem találod,
Vajha úgy leld, hogy ne kérd halálod!»

Ily szavakkal rázza fel nyugából
A sötét hír Bánk bán éjjelét,
S mint a tengert szélvész ordítása,
Fölhasítja a bán kebelét.
S kél a bajnok… lelke háborában
Tengerénél rémesb áradás van!

S megy rohanva, megy magas haraggal,
Éjjel, nappal fáradatlanul;
Gyors lováról, mely miként vihar száll,
A fehér tajték rongyolva hull,
Mint vitorla, messze leng serénye;
Nő, fogy a hős áltató reménye.

És, amint megy, és amint közelget,
Érve, hagyva várost és falut,
Minden nyommal rémesebb, valóbb lesz
A sötét hír, mely fülébe jut:
A csel és bűn háza tűzhelyének
Legrejtettebb szentélyéig érnek.

A királyné tobzó udvarába
Feslett öccse, Eckbert, költözött;
A lovaggal a rény csarnokában
A hivalgás bűntábort ütött.
S a királyné helybehagyva nézi,
Bűnre bűnét öccse mint tetézi.

Sőt a trónnak tág redőzetében
Mint ügyes pók megvonván magát,
Ön kezével oldja és csomózza
A cselnek ármányfonalát,
S míg a bánné a szövőt csodálja:
Már nyakára gomolyúl fonála!…

Mint virágszál, mely száron törött meg,
Bánk előtt bús hölgye elborul;
Gyászalakján bűnös ártatlanság,
Szép szeméből sűrű könnye hull.
Vád és mentség ajka vallomása,
De szavát elfojtja zokogása.

S a kevés szó többet mond a férjnek
Mint ezer nyelv vádja dörgene!
E tekintet, melyben lángírással
Van felírva vesztett édene,
Lelke lelkét járja át a bánnak –
Nincs határa már idulatának!

Megy, miként megy nőfosztott oroszlán,
Melynek ártó dühét fölverék;
Kebelében elrablott szerelme
S meggyalázott férfisága ég!
De előbb, mint fogna végmeréshez,
Még betér az ország érsekéhez.

«Adj tanácsot lelkeknek bírája!
Mondj igazt bűn s büntetés felett.»
S elsorolja, mikkel a királyné
Nemzet és hon ellen vétkezett;
Hozzá adja hölgye eseményét, –
És az érsek adja véleményét:

«A királynét meggyilkolni nem kell,
– Mond a főpap – tartózkodni jó,
Ha egyez mind, én nem mondok ellen»
Mondja, s ajkin kétes volt a szó.
De olaj az a bánnak tüzére, –
Karja szörnyet csattan fegyverére.

S már Fejérvárott, Gertrúd udvarában,
A királyné termiben vagyon;
A királyné két kicsin fiával
Játszadozva ül a trónuson.
Mint az angyalt végítélet napján,
Áll előtte s vádját dörgi Bánk bán.

«Drága kincs volt bízva mindkettőnkre;
A király országát bízta rám:
Én kezedre, Gertrúd! éltem üdvét,
Mindenem, mi volt, nőmet bízám;
Én beváltám, mit reám bízának,
Véde voltam trónnak és hazának,

De te hitlen megcsalád  a bízót!
– Mond a bán s rettentő lesz szava –
Ön magad lől (kincsemnek lakatja)
a megőrzendő kincs tolvaja.
Vedd el a díjt!» Gertrúd összerémül…
Künn van a kard a bán hüvelyébül!

«Pártütő! sikolt Gertrúd – királyod,
És urad vérére fensz kezet?»
És elébe tartja két kezével
Mentő pajzsul a két gyermeket.
«Istenemre! – mond a bán kevélyen –
Bántódása egyiknek se lészen!

A király, és vére szent előttem,
Érte élek, érte meghalok;
De ki vérem- és nevembe gázol,
Annak vérrel s karddal számolok!»
A királyné szívben sújtolá őt:
Ő szívén találta a királynőt!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf