Tornai József: Vőfély nem volt se hold, se nap

     /1945 legelején nyolcszáz észak-magyarországi nőt vittek el szovjet szénbányákba/

Jöttek tankos jó táncosok,
vőfély nem volt se hold, se nap.
Könnyű Katát táncba vinni,
lányokat megkeringetni:
szédül, ha forog, a madár,
ki elröpült, sírja az ég,
ki nem futott, mély kútba lép.

Jöttek golyóvert táncosok:
szédül, ha forog, a madár.
Nyolcszáz asszony, friss a lagzi,
vőfély nem volt, s hold, se nap.
Verejtéket, vért daloltak,
dobogott a messzeségből,
mint vert szív, a táncok földje.

Oroszország földalatti
robogások döbbenése:
jöttek tankos jó táncosok,
Csapó Margit addig járta,
szén tört le halántékából,
fekete szén csípőjéből.
Ki hallott ilyen balladát:

Göcsös deszkán ha aludtak,
jöttek tankos jó táncosok:
táncolj, Sára, ropjad, Julis,
bánya gyomrát taposd estig,
(könnyű Katát táncba vinni),
szenet rúgtak asszony-bokák,
fekete sors folyóágyát.

Mikor lesz a táncnak vége?
Holnap, holnap, és nevettek:
ki elröpült, sírja az ég,
három évig zokogott a
ballada nyolcszáz asszonyról,
szénbányák hű ágyasáról,
csillékkel szeretkezőkről.

Vizet kért Danda Sarolta,
vizet kért s nem kapott soha;
jöttek tankos jó táncosok,
oltsa szomjad a mennyország.
Verejtéket, vért daloltak,
s kívánt a szén mindig halált,
mindig lassú asszony-halált.

Mint vert szív, a táncok földje,
Oroszország botok földje.
(Ki hallott ilyen balladát?)
Öregek sírva táncolnak
álmukban, hiszen mit ér már
itthon ülni, emlékezni
szén-temetőre, sötétre?

Vőfély nem volt se hold, se nap,
Magyarország asszony-kertjét
Oroszország learatta.
Ne sírjatok, Krisztus tudja,
milyen gyökérből hajt a lélek.
Sáros, golyóvert táncosok,
vitték nyolcszáz asszony jaját.