Vályi Nagy Géza: Az országzászló előtt

Égbenyúló, büszke árboc, mint a szálfa áll,
Azt hirdeti: hogy nem győzhet rajtunk a halál!
Háromszínű lobogója félárbocon még,
De a magyar sasszemekben a hit lángja ég…

Nézd e jelt, nézd!
Néma arccal, büszke daccal tekints rája!
Ne feledd, hogy mi lett honod ősi tája!
Lesz e zászló
Fénytsugárzó,
Mint ég mosolya,
Ne csüggedj soha!…
Ne csüggedj… ne csüggedj… ne csüggedj soha!

Lám ott lenn a kőre-láncolt, szent Turulmadár,
Szárnyaszegetten is repülne, égnek törne már! –
Hallgat a szent lobogóval – mit susog a szél:
Igazságnak napja virrad; a vetés kikél!

Nézd e jelt, nézd!
Néma arccal, büszke daccal tekints rája!
Ne feledd, hogy mi lett honunk ősi tája!
Lesz e zászló
Fénytsugárzó,
Mint ég mosolya,
Ne csüggedj soha!…
Ne csüggedj… ne csüggedj… ne csüggedj soha!