Liszt Ferenc levele – D’Agoult grófnőnek

dagoult„Hírhedett zenésze a világnak” – Liszt Ferenc nagy szerelmes és fáradhatatlan levélíró volt. Legszebbek azok a vallomásai, amelyeket „örök” szerelméhez, Marie d’Agoult grófnőhöz intézett.

1834. január, Párizs
Tegnap nem láthattam, és ma sem láthatom. Ma, amikor mindenkinek jó dolga van, és minden ember bonbont eszik, én köhögök és árpateát iszom. Miféle előjel ez az 1834-es évre? Írjon nekem mégis, bár egy sort, csak ön jelenti nekem az életet az egész világon. Kétségbe vagyok esve, hogy nem láthatom, kérem, írjon nekem. Meséljen nekem valamit a tegnapról, és a mai éjszakáról. Hogy viseli a haját? Köhögött? Táncolt? Ezt mind mesélje el nekem. Betegségem olyan, mint az utazás, mintha két nap óta távol lennék magától. Ha legalább lenne valami olvasnivalóm öntől. Ma reggel jobban vagyok. Holnap szívesen elmennék a Théatre des Italiens-be. Egyébként szeretném lehetővé tenni, hogy lássam. Mikor láthatom? Átkozott köhögés. Ha fivéremet nem a tüdővész vitte volna el… Volt idő, amikor lelkesített volna, ha egy kis hűlés megszabadít az élettől. Most azonban elkeserítene, ha meg kellene halni. Miért? Mert szeretem! Szőke haját és kék szemét szeretném még sokáig látni, hangját hallani és leveleit olvasni. Élni akarok. Szeretem! Lássa, élni fogok, mert szeretem magát. Amikor a szív szerelemmel telve, akkor úgy félünk a betegségtől, amelyen pillanatnyilag átesünk. Ha az ember száz évig szeretne, akkor száz évig is élne…

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo