Kiss Menyhért: Búcsúztató
egy ifjú orvosnak, aki elment a háborúba
Elmégy, elhív a vad vihar és szemed
még visszapillant a szelíd otthonra,
hol nyugtodat lelted: családod
csöndesen álmodozó éltében.
Eszedbe jut majd tán szüleidnek bús
könnye, fájó és szerető csókja
anyádnak és tekinteted majd
elborul a szép múltat idézve.
De hív a harc és menni muszáj, vár már
a Szörny, orcája izzó, remegő fényben
lángos, vérünkre szomjas; vigyázz
élted óvjad a távoli földön.
Töröld le könnyét a halódó hősnek,
csitítsd fájdalmát szerető kézzel,
ne feledd, hogy benned bizalma,
mindnek orvosa légy a vad éjben.
És visszajössz-e majd, nem tudom, a sors
mindünk számára sötét titok; élő
húsunkba váj vérengző karma
és nem ismeri ő a kegyelmet.
Menj és kísérjen a nagy útra áldás;
barátok, szülők bús szerető vágya,
ne érezd sós ízét a könnynek,
isteni keggyel óvjon az élet.
És jöjj vissza, ha már a vihar elmúlt,
hősként, lelkedben a nagy nyugalommal;
szemedben égjen a bátorság
és a szívére vonjon az otthon.