Gabányi János: A betlehemezés Szamosújvárt
A szamosújvári népszokások közül a betlehemes színjátékot 1936. karácsony szombatján jegyeztem fel. 1938-ben ismét kutattam, de semmi újat nem találtam. Ez utóbbi alkalommal a szereplő személyek román, magyar és cigány gyermekek voltak.
- Király …………. Gálovics Endre, 28 éves, román, nős, kőműves.
- Pap ……………. Gálovics Aladár, 23 éves, román, ifj. ács.
- Öreg Juhász …… Moldován Lukács, 21 éves, román, ifj. napszámos.
- Kengyelfutó…… Kanalas Lajos, 20 éves, cigány, zenész.
- Fiatal juhász…… Hajdu Márton, 19 éves, magyar, zenész.
- Első angyal ……. Moldován János, 14 éves, román, tekergő.
- Második angyal…Koser Jenő, 17 éves, magyar, zenész.
- Huszár…………. Ifj. Bozsodi Jenő, cigánygyermek, tekergő.
(A kengyelfutó karácsony estéjén becsenget a házak kapuján a kezében levő csengővel. Jelezni akarja, hogy jön a betlehem és bebocsátást kér. Ez minden esztendőben karácsony estéjén estefelé történik, hogy bemutassák minden családnak a betlehemet.)
Kengyelfutó: (Miután becsengetett a vendéglátó családhoz, bemegy.)
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Ma ünnep van és fényes nap keresztények között.
Íme a természet gyászba öltözött (kimutat, mert a hóra értik a gyászt.)
Régen elénekelték a betlehemi pásztorok,
Hogy eljön az Üdvözítő és segíti a népet.
Kint a betlehem. Béengedik?”
(Miután a ház gazdája fejbólintással jelezte, hogy igen, a papot és öreg juhászt kivéve, bejönnek a szobába. Behozzák a betlehemet is. Mindannyian éneklik:)
„Mennyből az angyal eljött hozzátok…
Pásztorok, pásztorok örvendeznek…”
(Egy hangon éneklik végig a két éneket. Az ének után a pap kintről kopogtat az ajtón, hogy bejöhessen ő is a szobába.)
Király (int a huszárnak):
„Parancsolom szógám, lesd felségednek szavát.
Ki meri ajtóm kopogtatni oly bátran?”
Huszár (Kimegy félig az ajtón, és erélyesen rászól a papra):
„Ki vagy, mi vagy? (gyorsan kell e szavakat mondania)
Erre tüstént feleletre felelj!”
Pap (az ajtóban áll, a huszár félrehúzódik kissé):
„Én vagyok egy páter
Most jöttem meg rég
Tiroli királytól
Ez éjszakára.”
Huszár (a királynak jelenti feszes vigyázzállásban, karddal a kezében):
„Felséges királyom, jelentem aláson,
Utas emberek járnak,
Hogy ezen éjszakára szállást kaphassanak.”
Király:
„Bizony tőlem szállást nem kap:
Nem bánom, ha a piac jéghátán is megfagy.”
Huszár (a papnak mondja):
„Hajja, hajja öreg páter!
Bizony a felséges királytól szállást nem kap,
Nem bánja, ha a piac jéghátán is megfagy.”
Pap (alázatosan bejön mégis és a király elé megy):
„Felséges királyom, életem-halálom,
Az egész várost össze-vissza jártam,
Szállást mégse kaptam.
Kénytelen vagyok a piac jéghátán megfagyni.”
Huszár (ki eddig a kardját a király és a pap között tartotta):
„Felséges királyom, életem-halálom,
A pap a várost össze-vissza járta,
Szállást még sem kapott:
Kénytelen tehát a piac jéghátán megfagyni.”
Király:
„Ereszd be hát füttölni.” (Ez a szó – füttölni – Szamosújvárt nem használatos szó, valószínűleg, hogy a verssel együtt hozták.)
Pap (most mélyen meghajlik a király előtt):
„Szerencsés jó estét, Felséges királyom!”
Király:
„Adjon Isten öreg páter!
Látja, látja öreg páter
Nekem mennyi vendégeim vannak.
De én magának szállást adok,
Inkább arcomra szégyent vallok.
Maradjon kend füttölni.”
Pap:
„Hooó felséges királyom, enni-inni tudok-e valamit?
Valamit mondok ha…” (sugárszerű mozdulatot tesz)
Király:
„Hajjuk, hajjuk, öreg páter,
Mit akar mondani,
Kapsz azután enni-inni.”
Pap:
„Hop, hop, Dominusz voboszkusz!
Lám mégis bent vagyok,
Oda kint úgy fáztam, szinte megfagytam.
A két ajtó között olyan szél csatázik,
Megfázik az ember, ha nem pálinkázik. (mindnyájan bólingantnak).
Apámról, anyámról nem mondhatok sokat,
Nem őriztették velem a kis malacokat.
Az apám még mikor fiatal ember volt,
Házasodni akart, ám semmije se volt.
És úgy élnek-élnek sok új esztendőket.
A malomba küldött egy kötés szalmával.
Jól kicsépelni a szerint meg perzselni.
A molnár se vette tréfára a dolgot,
Hamar elévette a lisztes lapickát:
Fejemet, hátamat össze agyabugyálta,
Asztán én se vettem tréfára a dolgot.
Uramra mentem, utamba találtam
Egy katonatisztet. Ez a katonatiszt
Arra kényszerített, hogy rögvest álljak eb
Budapesten dongó vitéznek.
Minden esztendőben
Egy száz, két száz, hét száz szúnyogot levágtam.
Arról is lemondtam, ezért ma pap vagyok.
A gazdának kívánok bort, búzát, békességet.
(kintről dörömbölés hallatszik be)
Mint egy erős medve, hadd birkózzak véle.”
(A pap ezt a verset gyorsan, de érthetően mondja pontosan így:)
Fiatal juhász (Az öreg juhászt behívja kintről; az öreg juhászon jó nagy juhászbunda van és báránybőr kucsma a fején, az állán nagy fehér szakáll – gyapjúból):
„Jöjjön bé kend öregapám!”
Öreg juhász (kintről bekiáltja):
„Nem megyek, mert félek, hogy a füstös kolbászt a nyakam köröé tekerik, vagy a diós kiflivel kiütik a fogam…”
Fiatal juhász:
„Jöjjön bé kend, ne féljen má.”
Öreg juhász (becammog, nagy bundáját leteríti a földre, rajta van egy kisebb bunda. Ezt a kettős bundát azért veszik föl, hogy a nagyságot és öregséget jobban tudják szemléltetni):
„Szerencsés jó estét, csákós úr, (a királynak mondja így)
Adjon egy tákot, akár egy petákot,
Hogy verjek a csizmám talpára egy ostrompetákot!”
Király:
„Há kicsoda maga, hogy velem ily bátran szembe áll!”
Öreg juhász:
„Én voltam nagy Didereszt garabonciás diákja,
(bajuszát pödríti)
Ki hét világot hétszeresen felsétáltam.
Még se hallottam nagy újságot.
(a fiatal juhásznak mondja)
Nézd meg fiam, hogy sétál-e a pánkó a vajas bélessel.
Mint két fickó buzdogán veréssel…
(a királynak)
Meglátván a harcot én is neki mentem,
- Gondoltam részesülök belőle,
De hip-hop komámasszony, lám én is itt vagyok,
Tudom, egy jó borsos kolbászt nekem tartogatott.
Pakolom kis ujjamba…
(mutatja a helyet, ha kapna, hová tenné a kolbászt, hasát érti.)
Kácc el farkas, fel ne dütsd a kanna borocskát,
Mert avval keni szegény juhász a torkát.”
(az öreg kulacsot vett elő s azt a fiatal juhász el akarta csenni, de az öreg észre vette.)
1. angyal (énekli):
„Gloria, gloria in excelzis deo.”
2. angyal (énekelve):
„Glória, glória Istennek szűz deo.”
Öreg juhász:
„Miféle glória, glória.
Tán egy túrós galuska?
Még őfelsége torkán is lecsúszna, ha vóna!”
Király:
„Ti kik és mik vagytok?”
(Az angyaloktól kérdi, pedig én emlékszem, hogy gyermekkoromban többen voltak ezek a betlehemesek és – mint gyermek – láttam a fényes koronájú napkeleti királyokat. Ezeket a játszókat most már elhagyták, mert nem akarják olyan sokfelé osztani jövedelmüket. Ezért a két angyal helyettesíti a napkeleti királyokat, mint ez a szövegből is kitűnik.)
1. angyal (előbbre lép helyéről):
„Első napkeleti király vagyok.”
2. angyal (mint az első):
„Második napkeleti király vagyok.”
Huszár (karjával tiszteleg):
„Napkeleti huszár vagyok.”
Király:
„Ti három napkeleti királyok
Három felé szátok,
Minden két éven aluli gyermeket
Bárhol találjátok,
Kardról kardra hányjátok.”
Kengyelfutó:
„Ó, Heródes őfelsége, nem lehet, mert az imacsillag mutatkozik.” (mutatja a betlehemi csillagot)
Király:
„Szeretnémtudni, ki az az újszülött király.
Mikor én vagyok herodesek királya.”
Öreg juhász:
„Hiszem uram, nem is a diófáig, de csak az akasztófáig, vagy a mestergerendáig…”
Király:
„Enyje te rúdról szakadt, de paraszt a kapcád, hogy mersz így beszélni velem, kardom mindjárt fejed kerekíti.”
Öreg juhász:
„Hiszem uram, hiszem, de nem a diófáig, csak az akasztófáig, vagy a mestergerendáig…”
Király (mérgesen):
„Enyje te pimasz, rongy, bocskoros, az apádat.
Most vetetted le a tetves szűr bundádat,
Kardom mindjárt fejed kerekíti…”
1. angyal:
„Én kis roráté, híres prókátor vagyok,
Most jöttem nemrég Franciaországból.
Ki versimet meg akarja hallgatni, az
Pénzt, petákot ha kezembe nem ad,
Szerecsenországi bagoly temeti.”
Huszár:
„Huszár vagyok az a nevem
Kardomon van a kezem,
Mikor kardom billegetem,
Mindenütt van becsületem…”
Király:
Tekintetes nemes ország-világ.
Én vagyok egy rózsaszál virág.
Nézz szemembe, hogy ki vagyok,
Én vagyok egy délceg vitéz ember,
Ki egy csapásra hetvenkét vitézt levág.
Derék bagoly madár meg nem ijeszt engem,
Mert a sötét felleg jól oltalmaz engem.”
Kengyelfutó:
„Azt hallottam felséges királyom,
Hogy ma este van a szent karácsony.”
Király:
„Eredj jó szolgálóm, nyisd fel kamarámat,
Hozd ki asszonyodtól a sütött kalácsot.”
Mind (kiáltják erre):
„Éljen!”
A két angyal és huszár (énekli):
„Keljetek fel pásztorok, jámborok
Megszületett uratok,
Aki nektek Jézustok, Jézustok!”
Fiatal juhász (az alvást szimuláló öreg juhász fülébe köhécsel):
„Ausz mái fártátyé, mit szól az angyal?
Új királyunk született.
Szkoalétyé hirtelen
Nu durmi szüntelen,
Mert annyit aludtál, hogy szemed kidülled.”
Öreg juhász (énekelve: Keljetek fel pásztorok dallamára énekli):
„Nem bánom hát keljünk fel, keljünk fel,
Betlehembe menjünk el.
Betlehem városába
Rongyos istállócskába;
(kiált).
Héé, csáklyás, csukás, csatlós, minden szállásban valók!
(E kiáltás után folytatja az előbbi dallamra az éneket)
Hol vannak a pásztorok, pásztorok,
Istenfélő jámborok, jámborok.”
Mostantól kezdve mindenki énekli az alábbi szöveget:
„Gyertek tehát keljünk fel, keljünk fel,
Betlehembe menjünk el, menjünk el,
Imádjuk mi urunkat, tiszteljük Jézusunkat.
Szűz Mária szent fia, szent fia
Szüle világ váltója.
Jászolba helyeztetik, barmok közt melengetik.
És aludjon kedvére, kedvére,
Hogy ne fázzon szent teste, szent teste,
És aludjon kedvére.”
Király (egyedül énekli ugyanazon dallamra):
„Halljátok ti pásztorok, pásztorok,
Mi dolgot leltetek?”
A két juhász és a pap (ugyanazt a dallamot igyekeznek utánozni, amely az előbb elhangzott):
„Láttuk az Igét és Messiást, Betlehembe született.”
Király (ugyanazon dallamon kérdi):
„És ki mondta, hogy ti oda menjetek?
Mi örömmel mentünk volna veletek.”
Mind éneklik:
„Angyali ének intett, hogy mi nékünk ma Jézusunk született.
Király (mint fentebb, éneklőn):
„Na hát öregapám tud kend keresztet vetni?”
Öreg juhász (keresztet vet):
„Hogyne tudnék fenség! Hogyne tudnék sós perecet enni!
(Újra veti a keresztet, közbe mondja ezt a szöveget):
Apám is volt,
Én vagyok a fia
Szent lélek, szenteljen meg!”
(Itt a végén csúfolja azokat, akik a keresztvetésnek csak a végét szokták csinálni, vagyis a mellüket verdesik gyorsan.)
Mindannyian (nevetnek erre a humorra):
„Hahaha!”
Király (a fiatal juhásztól kérdi):
„Hát te fiam, tudsz-e keresztet vetni?’
Fiatal juhász:
„Hogyne tudnék fenség!
(keresztvetés közben)
Ehetnék is, ihatnék is,
Kalácsot vagy pálinkát,
És egy kulacska is belém csusszanna. Úgy legyen.” (veri a mellét.)
(A két juhász erre táncra perdül, egymás vállára téve egyik karjukat, a többi énekli csárdás ütemben ezt a dalt):
„Zöld pázsiton heverünk, heverünk,
Juhász életet élünk, élünk.
Nincs is annál szebb élet, szebb élet,
Mint a juhász gyöngy élet, gyöngy élet,
A lábatok ropogjon, ropogjon,
A gatyátok lobogjon, lobogjon.
Uccu jól megrakjátok, rakjátok,
Ahogy csak kibírjátok, bírjátok.”
(A vége felé már mindannyian összefogóznak és együtt táncolnak.)
*
A gazda pénzt, vagy bort, pálinkát, tésztát ad aszerint, hogy milyen adakozó kedvében van, vagy mit adhat ezeknek a kántálóknak. Ruházatuk mindjobban egyszerűsödik, mert a jelmezeket nem bírják előteremteni szegénységük miatt, bármennyire is primitív összetételűek azok. A király egyszerű fekete, vagy sötétszínű ruhát visel. Fején papundekliből csinált korona an, csillogó flitter-díszítéssel. Mellén széles román nemzetiszínű szalag, melycsokorba kötve végződik. A pap fekete reverendába öltözik, a fején kis sapka van, a kezében kettős kereszt. A reverendát pap adta kölcsön, mert már kopott volt… Az öreg juhász öltözete két bunda, tején báránybőr kucsma, kezében hosszú bunkósbot, amelyre 3 rézcsöngő van téve, és ez a tánc közben az ütemet kicsengeti… Fehér szakáll az állán és nagy csizma a lábán.
A fiatal juhász egy bundával, szakáll nélkül, nagy bunkós bottal jár, és zörgő van ezen a boton is.
A kengyelfutó öltözete egyszerű sötétkék ruha. Csokornyakkendője van, fején piros csákó. Amiért az ellenzőt nem bírta felvarrni, a többiek majd megverték. A huszárnak megvan a napellenzője. A kezében fakardot tart, de ez be van vonva piros lakkpapírral. A két angyal ruhája egyforma, csak a piros színű vállszalagot egyik jobbvállára, a másik a balvállára teszi, hogy miért azt nem tudják, de az úgy kell és nem tennék másképpen. Az angyaloknak bokáig érő fehér ingük van. A fejükön piros csákó, melyre díszítések is vannak ráragasztva; van itt hold, csillag, kereszt, ezek szíve váltakozó, hogy jobban előtűnjék. A csákó 20-25 cm magas. A kezükben hosszú virágkarót tartanak, melyet azért loptak, hogy céljuknak megfelelően feldíszítsék. A bot fenti végződésénél nagy sárga csillag van a drótra erősítve; ettől lefele kb. 10 cm-re piros szalag van csokorba kötve, melynek két vége jó hosszúra lecsüng. A kereszt, az angyalok botja 150 cm hosszú.
A betlehemi jászol házformára van építve, színes papírból készült. Meszelése és a teteje, a piros és sárga színek változata. A tető pl. sárgaszínű az eresz felé zölddel beragasztva. Belül moha van téve és apró kis agyagbáránykák. A kis fabölcsőben posollán baba jelképezi a kis Jézust. Ott ahol a padlásajtó van a házon, újabban egy villanylámpa ügyesen világítja be a jászolt, de különösen a bölcsőt.
A karácsonyi színjátékot sikerült gyorsírással leírnom.
A dallamot én is úgy tudom énekelni, mint ők, tőlük tanultam, sajnos nem tudom lekottázni és nem is fogom tudni soha, mert nincs ilyen irányú tehetségem. Inkább megtanulom a dallamot, mint hogy leírjam.
A jelenlegi játszók egy öreg cigánytól tanulták, akit Kátó Jóskának hívnak, de én csak Vak Samu néven ismertem, mert egyik szeme verekedés közben kifolyt, azóta csak Vak Samu volt a neve. A Samu név a kiverő neve volt, így lett Jóskából Samu.
Vak Samut sokan ismerték. Piszkos, torzonborz szakállas, sokgyermekes cigány volt. Gyermekeit, unokáit tanította meg a karácsonyi játékra, – hogy azok elmenvén kántálni – sok pénzt hozzanak neki. Vak Samu 72 éves korában halt meg Szamosújvárt. Jelenleg a vejei játszották el e játékot: Gálovics és ennek rokonai, vagy tőszomszédai, akik a cigánysoron laknak Szamosújvárt.
Karácsony estéjén 1500-2000 lejt gyűjtenek össze. A pénzt aztán elosztják, de a király kap legtöbbet és az angyalok legkevesebbet.
Minden házba bemennek, ahova csak beeresztik őket és eljátszodják a játékukat. Ezek mintájára két-három csoport működik egy-egy karácsony este és ugyanezt a szöveget játszódják el, de több kihagyással, aszerint, hogyan tudják a szöveget megtanulni. Írott szövegük nincs, és nem is volt, csak úgy szájról-szájra hagyták a szöveget és így természetes, hogy a szöveg nem mindenütt összefüggő, de ők oly gyorsan pergetik le az esti hangulatban, hogy az ember észre sem veszi, milyen gyorsan ugornak egyik eseményről a másikra.
Ezt a játékot csak karácsony estéjén adják el, amíg harangoznak éjféli misére, aztán bemennek a templomba és ők is meghallgatják az éjféli misét.
E játék Tordáról való változatát ismerteti Viski Károly /Magyarság Néprajza IV/. A tordai és csíki változatokból kiderül, hogy Szent József szereptöredékét mondja a pap, aki nevét bizonyára a ruhája miatt nyerte. A csíki hagyományok szerint Szent József fekete felöltőben jár és barátkordával köti át a derekát. Különös értéke a feljegyzésnek a „betlehemes rendtartás” több mozzanatának ügyes és eleven megfigyelése: mely szövegrészeket kell gyorsabban mondani, a testtartás a láncnál, a mai szereplőket összetétele, milyen arányban osztoznak a jövedelmen s végül a „modern technika” bevonása: primitív fényhatásokkal igyekeznek frissíteni a játékot. A villanylámpák használata egyebütt is terjed. A dallamokat valamely helyi zeneértő legyezésében pótolni kell. /Volly István/
