Ölvedi László: Janicsárok kellenek

Ős, tiltott kútfejeknél áldozunk naponta,
Pirosló máglyánk már az égig ér.
Lángjában emberszív lobog:
Magunkból tépjük, szítjuk egyre jobban,
Hadd hulljon szikrazáporként a vér
Másért elégni fájdalmas gyönyör.

A torkunkat szorító terhes, ősi bánat
Kavargó könnybe, dacba, borba fúl.
Ezüstös, holdas éjszakán
Bús férfiéletünk sodró viharja lázad
Árván tengődünk asszonytalanul,
Élethajónk örök zátonyra fut.

Gyermekhitünk tündérkastélyát szertedúlta
Vad martalóc-urunk: a Gondolat.
Hősökké vert lángostora.
Nótázva lépünk daltalan, bozótos útra;
Szerelmes, forró csók sohasem fogad.
Panaszra nyitni ajkunk nem lehet.

Zúzott szívünket harci dárdavégre tűzzük.
Mellünkön égő seb tátong csupán.
Az álom tarka ködbe tűnt,
Lankadt inakkal, bénán mégis egyre űzzük
S kidőlünk lassan, mind, egymásután.
Dalolva rokkan itt a janicsár.

S ahogy lehull a hősi, kínos álca rólunk
Egy árva, téli, könnyes éjjelen:
Bimbózik új emberszirom.
Elszánt, ifjú, harcos szívekben folytatódunk,
Mert nincs halál, az élet végtelen;
Kegyetlen, ámde győztes és örök.

 

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf