Erdélyi József: A Ság halála

Ság oldalán nagy kürtő füstölög.
Fekete füst: gyászlobogó, –
halálra ítélte a Ságot
a kőfaragó.

Rontják a messzekék sági tetőt,
s Somlyó öccsét megölik,
s közömbösen nézi halálát
a ságalji nép.

Ugyan kinek s miért is fájna ez?
Nekem is, ó, miért sajog
a Ság halála? Hiszen egyszer
én is meghalok…

Bontják a Ságot… Minek is
a búzatermő síkre hegy?
A munkás-kínos földre szépség? –
Ság. Isten veled!

Isten veled, szépség, haszontalan
álmodozás, tündér tető!…
Törj én szívem darabokra te is,
mint a sági kő!…

 

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo