Erdélyi József: Szivárvány a város felett
Város felett szivárvány,
be gyönyörű szép látvány,
kivált pedig énnekem,
aki tanyán, aki pusztán
születtem.
Nézem azt a felívelt,
méltóságos égi jelt,
s valahogyan úgy érzem:
szánakozva tekint rám egy
tündérszem.
Mintha kiket elhagytam,
mélyen mintegy alattam,
kiket rég eltemettem,
mosolyogva könnyeznének
felettem.
Mintha az ős természet,
kit a város lenézett,
mint mennyei magasság,
hirdetné, hogy mi az igaz
boldogság.