Sajó Sándor szavalóverseny a felvidéki Ipolyságon, a Magyar Költészet napján

 

versmodokep1
Tamás Aladárné leányával

Sajó Sándor szülőháza előtt

Még a Jóisten is mosolyogva nézett 2014. november 13-án, a magyar nyelv napján, a napsütötte Ipolyságra, az 1868. november 13-án itt született Sajó Sándor költő emlékére rendezett magyarságverseket mondó verseny alkalmával. A rendezvényt megtisztelte a rimaszombati 102 éves Tamás Aladárné, Ilonka néni, akit nyíltan képviselt magyarságáért szlovák állampolgárságától megfosztottak.

A rendezvényt megnyitotta Solmoši Márta könyvtárigazgató és Z. Urbán Aladár, az immár 25 éves Palóc Társaság elnöke. Köszöntőt mondott Baráti Tamás, Ipolyság város alpolgármestere. A több mint harminc versmondó, a Kárpát-haza szinte minden részét képviselte,  sok-sok szép, átérzéssel, megértéssel elmondott verset hallgathattunk Alföldi Gézától-Sajó Sándor műveiig. versmodokep2A közösen elfogyasztott ebéd után, megkoszorúzták a római-katolikus templom előtt a költő mellszobrát, közreműködött Zolcer Gábor versmondó és az ipolysági versmodokep3Fegyverneki-iskola énekkara, karvezető Wollent Andrea. Majd ünnepi köszöntőt mondott Cságoly Péterfia Béla, a Közért-Európai Civil Kutatóintézetért Alapítvány kurátora, a Szózat elektronikus havilap főszerkesztője, akinek beszéde alább olvasható. A magyar Himnusz közös eléneklése után kversmodokep'2erült sor az eredményhirdetésre: az általános iskolások közül első Szmolka Barbara, Ipolyság, Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola tanulója, második Czeglédy Levente, Rimaszombat, Tompa Mihály Alapiskola harmadik Antal Réka, Palást, Palásthy Pál Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Kőműves Csenge, Kishegyes, Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége Különdíj: Mácsadi István, Farnad, Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. Középiskolások közül az első versmodokep4Renczés Zsófia, Galánta,  Kodály Zoltán Gimnázium, második Tóth Zalán, Kishegyes, Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége, harmadik Oroszlány Enikő, Ipolyság, Szondy György Gimnázium és Zolcer Gábor, Ipolyság, Fegyverneki Ferenc Katolikus Iskola, Különdíj: Hrubiak Laura, Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola. A nyertesek különféle könyvjutalmakat vehettek át a szervezőktől, a Sajó Sándor, Pósa Lajos kötetek mellett egy korszerű e-könyv olvasót, Szmolka Barbara a középiskolások első helyezettje. Az e-könyv olvasót adományozó Közért-Európai Civil Kutatóintézetért Alapítvány kurátora, egyrészt köszönetét tolmácsolta a felkészítő pedagógusoknak, másrészt elmondta, jövőre is ugyanezt az ajándékot szeretnék ösztönzőként átadni a középiskolás első helyzetnek.

 

sajosandorszoborTisztelt Hallgatóság!

 

Nem megemlékezni, hanem ünnepelni jöttünk ide Sajó Sándor szobrához. Ünnepelni, mert az 1868. november 13-án Ipolyságon szültetett költő a legszebb magyarságversek szerzőinek egyike, ünnepelni, mert művei a mai napig aktuálisak, ünnepelni, mert verseit olvasva úgy érezzük, ma is közöttünk él. Tudatlanságból csak a magyar irredentizmus ébren tartójaként számontartott költőt, 1990-ig, a kommunista diktatúra agyonhallgatta az internacionalista- szovjetbarát cseh és szlovák kommunista hazaárulók állítólagos érzékenysége miatt, holott csak attól féltek, hogy kiderül az igazság, miért és hogyan verték- szakították szét nagyhatalmi érdekek a Magyar Királyság által birtokolt közös szülőföldünket, a Kárpát-medencét. Sajó a legnagyobb magyar katolikus költők egyike, hisz a valóság objektivitásában, vallja is a lét fensőbbségét, vallotta a szellem felsőbbségét az anyag felett, fensőbbségét a gondolkodás felett, amelynek megértéséből fakadt alázata a Nem-Énnel szemben. Vele érezzük azt a két végtelenséget, mely költészetének mintegy kettős pólusa: az Istenit és a magyar fájdalmat. Sajó kiváló műfordító, szerelmi lírája pedig az igazán emberiessé finomodott és emelkedett szerelmi költészet anélkül, hogy álszemérmessé és igaztalanná vélnék, anélkül, hogy lemondana a szerelem örök nagy mottóiról: a sejtetésről és a másikat legyőzni, lenyűgözni törekvéséről. De ez a nagy emberi szenvedély, amely Adynál minden fázisával a nyilvánosságra tör, Sajónál, a szemérem fátylába burkolózik, halk titkos sóhajjá, vágyó érzelemmé lesz, minden szétfolyó ellágyulás nélkül. Sajó szerelmi költészete egyenes ellentéte hazafias darabjainak, amelyekben a harcos, életerős, tettrekész domborodik ki. Tény, hogy Sajó verseire leginkább a trianoni szétszakíttatás után figyeltek fel az emberek. Amíg a felvidéki magyar irodalom másik apostola, a papköltő Mécs László mellett, aki szélesen hömpölygő versekben kongatta a harangszót, hogy vigasztaljanak, addig Sajó irodalmi munkásságával teljesítette be a magyar lét megtartásáért és a Kárpát-medence területi egységéért folytatott küzdelmét. A Felföldön több száz éve békében együtt élő cipszerek, szlovákok és magyarok egységét, Erdélyhez és a Délvidékhez hasonlóan elsőnek a Habsburg Birodalom vezetői próbálták ármánykodással megbontani, elsősorban cseh sugallatra. E módszerhez, vagyis az osztrák-cseh uszításhoz szervesen kapcsolódott az 1900-as évekre a brit és francia Tőke félelme, a gazdaságilag és politikailag egyre tekintélyesebb dualista Monarchiától, így aktívan támogatták a cseh Masaryk és Benes, önérdekű, becsvágyó rombolását. A Felföldön élő szlovákok legtöbbje értetlenül fogadta a hazugságokkal és megtévesztésekkel megalapozott, trianonban kikényszerített új ország cseh urainak magyarellenes ámokfutását, akik fennen hirdették, felszabadultatok a magyarok önkénye alól. Eközben mindössze öt évvel később Andrej Hlinka páter, az akkori legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én következőket mondta: »Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.« Azt is kevesen tudják vagy akarják tudni, hogy a Heringer Sándorként született költő nemcsak a magyarság, hanem a Kárpát-hazában élő összes keresztény nemzetiség, így a szlovákok költője is volt. Fontos hogy mindenki előtt megvilágítsam, amit Sajó 1905-ben, tizenöt évvel a szétszakíttatás előtt kimondott, azt, amit Márai Sándor, eredeti nevén Grosschmid Sándor, Gárdonyi Géza eredetileg Ziegler Géza, és számtalan írótársuk már szintén rég megértett, hogy a benne-bennünk bugyogó idegen vér ellenére magyarnak született-születtünk, hogy magyarnak lenni mit jelent. Szívüket behálózta a Szent Korona szakralitása, bíztak egy, többek közt gróf Széchenyi István, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Márai Sándor nevével fémjelzett konföderatív Kárpát-medencei állam, a Kárpát-szövetség létrehozásában. Napjainkban az Európai Unió komisszárjai ugyanazt az oszd meg és uralkodj, játszmát játsszák a volt Kelet-európai országokkal, a magyarokkal, szlovákokkal, szerbekkel, ruszinokkal, románokkal. Ha visszatekintünk a múltba, a magyar és a szlovák politikai elit az elmúlt száz évben rengeteg hibát, bűnt követett el népeink ellen, ameddig kisstílű, önérdekű, szűklátókörű politikusaik hatására a Kárpát-medencében élők egymásra acsarkodnak, addig sohasem tudjuk elfoglalni a minket megillető méltó, vezető helyüket Európában. Van egy álmom: hogy bíztató jövőnk nem az Európai Unióban, hanem konföderatív Kárpát-medencei állam, a Kárpát-szövetségben van, amely még az én életemben létrejön és visszaállítódik a Kárpát-haza területi egysége, Szűz Anyánk, a Napbaöltözött Asszony védelme alatt.

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf