Takáts Sándor: Hogyan ostromolta a komáromi bírót 20.000 török

Egyes történeti művekben sok jeles komáromi várkapitány dolgait megolvastam. Szentül hitte, hogy e derék férfiak csakugyan a mi kis végházunkban ették a vitézi kenyeret. Most, mikor e letűnt kor emlékei közt kell turkálnom, látom, hogy e derék vitézek jó része Komáromnak táját sem látta soha. 1527-től 1529-ig például három komáromi várkapitányt is ismerünk: Branstein Ernőt, Hardegg Jánost és Katzianer uramat. Különös, de mégis igaz, hogy e három közül egyik se volt komáromi kapitány, mert I. Ferdinánd Bransteint, mint hozzánk szakadt kóbor németet, csak 1528-ban fogadja szolgálatába. A nevezett évben tényleg élt egy ily nevű ember a komáromi várba: de nem kapitány, hanem csak „püchsenmaister” volt. Hardegg János a fraknói vár ura volt és súlyos kezei átokként nehezedtek a fraknói grófság kifosztott lakóira. Katzianer János fővezér lévén, nem lehetett egyúttal kapitány is.
Szólok tehát az igazi, de eddig sehol nem említett komáromi várkapitányról, Gortschacher Andrásról; ő s egyedül ő lévén 1527-től kezdve komáromi kapitány.
Az 1529. év nyarán igen megélénkült Komárom városa. A közeledő török seregek elől ezrével menekült a lakosság a védettebb helyekre, főleg a Csallóközbe meg a Felvidékre. A menekvők gonoszabbnál gonoszabb hírekkel szolgáltak a közeledő veszedelem felől, s a megrémült várkapitány egyik lovasát a másik után meneszti Ferdinándhoz, térden állva könyörögvén katonáért, porért és ólomért. Mondanunk sem kell, hogy hiábavaló erőlködés volt ez. Ferdinándnak más dolga is akadt, mint a komáromi vár védelme!
1529. augusztus 25-én Gortschacher már azt jelenti a királynak, hogy a török naszádosok látatlanul megérkeztek s fele a komáromi átkelőtől egy mérföldnyire a város alatt, fele meg a város fölött foglalt állást. Mivel Komárom könnyen támadható, nyílt hely, – írja Gertschacher – támadás esetén négy napnál tovább nem tarthatja magát. Nagy baj lesz a Csallóközben, mert ide tömérdek ember menekült. A török naszádosok itt roppant károkat okozhatnak. Utoljára kéri őfelségeét, küldjön a várba segítséget és hadiszereket! /1/
A Dunát a török naszádosok elzárván, Gortschacher nem igen számíthatott segítségre. A Csallóköz felől ugyan szabad volt még az út, de az itt táborozó spanyol csapatok magának a szigetnek a védelmére sem valának elegendők.
Ferdinánd tehát a véletlenre bízta Gortschachert és emberit. Gortschacher meg ugyanezt tette Komárommal. Ha magával a várral nem sokat törődött, gondolhatjuk, hogy a városnak sorsa sem igen érdekelte őt.
Szerencsére Komárom élén ekkor is igen okos, eszes és vigyázó bíró állott. Nevét nem tudjuk, csak sejtjük, hogy Kapitány Imrének hívták. Ez a derék bíró tudván a módját, miként mentheti meg a várost, elment a török szultán táborába, s bejelenté neki, hogy Komárom minden becsületes lakója Szapolyai Jánosnak s nem a bécsi királynak a híve! Ezzel a kijelentéssel elejét vette Komárom felprédálásának.
Szeptember hó 12-én a Duna jobbparján megjelentek az első török csapatok. Szeptember 13-án, 14-én és 15-én már annyira megnövekedett a török tábor, hogy a vár tornyából mintegy négyezer török sátort olvastak meg. A törököknek ekkor még nem voltak ágyúik; azok csak a következő nap érkeztek meg. A várőrség tehát kőgolyókkal (más nem volt a várban) többször lőtt a táborozókra s közülük többet megölt. /2/
Szeptember 16-án megérkezett maga a szultán. Vele volt a komáromi bíró is. Komárommal szemközt két mérföldnyi terjedelemben ütötte fel táborát, s azokból a sáncokból, honnét két évvel ezelőtt Ferdinánd lövette a várat, és várost, azonnal megkezdte az ágyúzást. A török gályákat a várral szemben, a Vág folyón állították fel.
A következő nap illő kísérettel, megjelent a várkapu előtt a komáromi bíró, s a szultán nevében előadá Gortschachernek, hogy ha a várat lövés nélkül átadja, fényes jutalomban részesül. Gortschacher a várba bocsátván bíró uramat, vasra vertette, s a nagy toronyba záratta. A török császár felszólítására meg semmit sem válaszolt.
A teljesen német várőrség ezalatt összejővén, tanakodni kezdett a teendők felől. Gortschacher is megjelenvén közöttük, azt kérdék tőle, van-e remény arra, hogy három nap alatt segítség érkezhetik? A várkapitány kijelenté, hogy segítség sehonnét sem érkezhetik, mert őfelsége hadai Óvártól visszavonultak. Látván a katonák, hogy az ő pusztulásukkal senknek sem használhatnak, a többség a tisztességes elvonulás mellett döntött („und ayn meer gemacht ayn erlichen abzug zenemen.”) Ebbe Gortschacher is szívesen beleegyezett. Most aztán a várban lévő élelmet, puskaport meg ólmot hasznavehetetlenné tevén, az éj beálltával, „nagy veszedelem közepette” (?!) az ágyúkkal együtt lopva elhagyták a várat, s Gortschacher vezetése mellett a Csallóközbe menekültek.
Távozásuk előtt, hogy a törököt rászedjék, bezárták a várkapukat, s a lőrésekbe kanócokat aggattak. Két órával az elvonulás után a törökök még az éjjel megkezdték az átvonulást a balpartra. Mivel ebben senki sem akadályozta őket, szeptember 17-én reggelre mintegy húszezer török átjutott a városba. Azt hívén, hogy az őrség még mindig a várban van, három óra hosszáig hevesen ágyúzták a falakat. Meglehetős rést ütvén a falakon, rohamot intéztek az erősség ellen. Minden akadály nélkül bejutottak a várba, s ott a vasravert bírón kívül egy árva lelket sem találtak. Bizonyára röstellték, hogy három óráig a bíró tiszteletére lövöldöztek, s hogy őellene intéztek rohamot!
A komáromi vár ilyetén ostromát maga Gortschacher írta le. Igazolni akarván ugyanis gyávaságát. Ferdinándnak jelentést küldött a vár bevételéről. Ez a jelentés megvan a bécsi udvari s állami levéltárba. A jelentés alatt ugyan nem díszeleg Gortschacher neve, de az írás tökéletesen megegyezik Gortschachernek ugyanott levő leveleivel.
A vár hűtlen elhagyása miatt Gortschacher uramnak hajaszála sem görbült meg. Egy ideig a Csallóközben maradt, s onnét írta a haditanácsnak, hogy a török naszádosokkal harcba keveredett. Az 1530. év nyarán azonban már ismét a komáromi várban volt, s mintha mi sem történt volna, tovább is végzi a kapitányi teendőket. Csoda, hogy akkor megint meg nem szökött! mert a török váratlanul ismét megjelent, s szeptember 26-án negyven hadihajóval felevezett a Vág folyón! Szerencsére ekkor 120 naszádot állítottak Komárom elé, s így Gortschachernek nemvolt más dolga, mint a jelentések írása!
A régi komáromi vár az 1527., de főleg az 1529-iki ostrom alkalmával rendkívül sokat szenvedett. Gortschacher számadásaiból tudjuk, hogy az 1527-iki ostrom után a vár királyi nagyterme, melydicső Mátyás királyunknak köszönhette díszét, épségben maradt, s csupán a lépcsőházat rombolták szét Ferdinánd ágyúi. Gortschacher azonban 1528-ban újra felépíttette a lépcsőházat, sőt a vár és város között falat is emeltetett. Az 1529-iki török ostrom alkalmával mindezek teljesen tönkrementek.  

/1/ Cs. és k. állami levéltárba. Turcica. 1529. augusztus 25. Geben in Eyl im Schloss Gamorn. (Gortschacher jelentése.)
/2/ U. o. Wie und wann die Belegerung des Schloss Camorn angelfangen und die ERoberunkg desselben zuetragen hat. 1529. szeptember 12-17.