Takáts Sándor: Hogyan ostromolta a komáromi bírót 20.000 török

varkomaromEgyes történeti művekben sok jeles komáromi várkapitány dolgait megolvastam. Szentül hitte, hogy e derék férfiak csakugyan a mi kis végházunkban ették a vitézi kenyeret. Most, mikor e letűnt kor emlékei közt kell turkálnom, látom, hogy e derék vitézek jó része Komáromnak táját sem látta soha. 1527-től 1529-ig például három komáromi várkapitányt is ismerünk: Branstein Ernőt, Hardegg Jánost és Katzianer uramat. Különös, de mégis igaz, hogy e három közül egyik se volt komáromi kapitány, mert I. Ferdinánd Bransteint, mint hozzánk szakadt kóbor németet, csak 1528-ban fogadja szolgálatába. A nevezett évben tényleg élt egy ily nevű ember a komáromi várba: de nem kapitány, hanem csak „püchsenmaister” volt. Hardegg János a fraknói vár ura volt és súlyos kezei átokként nehezedtek a fraknói grófság kifosztott lakóira. Katzianer János fővezér lévén, nem lehetett egyúttal kapitány is.
Szólok tehát az igazi, de eddig sehol nem említett komáromi várkapitányról, Gortschacher Andrásról; ő s egyedül ő lévén 1527-től kezdve komáromi kapitány.
Az 1529. év nyarán igen megélénkült Komárom városa. A közeledő török seregek elől ezrével menekült a lakosság a védettebb helyekre, főleg a Csallóközbe meg a Felvidékre. A menekvők gonoszabbnál gonoszabb hírekkel szolgáltak a közeledő veszedelem felől, s a megrémült várkapitány egyik lovasát a másik után meneszti Ferdinándhoz, térden állva könyörögvén katonáért, porért és ólomért. Mondanunk sem kell, hogy hiábavaló erőlködés volt ez. Ferdinándnak más dolga is akadt, mint a komáromi vár védelme!
1529. augusztus 25-én Gortschacher már azt jelenti a királynak, hogy a török naszádosok látatlanul megérkeztek s fele a komáromi átkelőtől egy mérföldnyire a város alatt, fele meg a város fölött foglalt állást. Mivel Komárom könnyen támadható, nyílt hely, – írja Gertschacher – támadás esetén négy napnál tovább nem tarthatja magát. Nagy baj lesz a Csallóközben, mert ide tömérdek ember menekült. A török naszádosok itt roppant károkat okozhatnak. Utoljára kéri őfelségeét, küldjön a várba segítséget és hadiszereket! /1/
A Dunát a török naszádosok elzárván, Gortschacher nem igen számíthatott segítségre. A Csallóköz felől ugyan szabad volt még az út, de az itt táborozó spanyol csapatok magának a szigetnek a védelmére sem valának elegendők.
Ferdinánd tehát a véletlenre bízta Gortschachert és emberit. Gortschacher meg ugyanezt tette Komárommal. Ha magával a várral nem sokat törődött, gondolhatjuk, hogy a városnak sorsa sem igen érdekelte őt.
Szerencsére Komárom élén ekkor is igen okos, eszes és vigyázó bíró állott. Nevét nem tudjuk, csak sejtjük, hogy Kapitány Imrének hívták. Ez a derék bíró tudván a módját, miként mentheti meg a várost, elment a török szultán táborába, s bejelenté neki, hogy Komárom minden becsületes lakója Szapolyai Jánosnak s nem a bécsi királynak a híve! Ezzel a kijelentéssel elejét vette Komárom felprédálásának.
Szeptember hó 12-én a Duna jobbparján megjelentek az első török csapatok. Szeptember 13-án, 14-én és 15-én már annyira megnövekedett a török tábor, hogy a vár tornyából mintegy négyezer török sátort olvastak meg. A törököknek ekkor még nem voltak ágyúik; azok csak a következő nap érkeztek meg. A várőrség tehát kőgolyókkal (más nem volt a várban) többször lőtt a táborozókra s közülük többet megölt. /2/
Szeptember 16-án megérkezett maga a szultán. Vele volt a komáromi bíró is. Komárommal szemközt két mérföldnyi terjedelemben ütötte fel táborát, s azokból a sáncokból, honnét két évvel ezelőtt Ferdinánd lövette a várat, és várost, azonnal megkezdte az ágyúzást. A török gályákat a várral szemben, a Vág folyón állították fel.
A következő nap illő kísérettel, megjelent a várkapu előtt a komáromi bíró, s a szultán nevében előadá Gortschachernek, hogy ha a várat lövés nélkül átadja, fényes jutalomban részesül. Gortschacher a várba bocsátván bíró uramat, vasra vertette, s a nagy toronyba záratta. A török császár felszólítására meg semmit sem válaszolt.
A teljesen német várőrség ezalatt összejővén, tanakodni kezdett a teendők felől. Gortschacher is megjelenvén közöttük, azt kérdék tőle, van-e remény arra, hogy három nap alatt segítség érkezhetik? A várkapitány kijelenté, hogy segítség sehonnét sem érkezhetik, mert őfelsége hadai Óvártól visszavonultak. Látván a katonák, hogy az ő pusztulásukkal senknek sem használhatnak, a többség a tisztességes elvonulás mellett döntött („und ayn meer gemacht ayn erlichen abzug zenemen.”) Ebbe Gortschacher is szívesen beleegyezett. Most aztán a várban lévő élelmet, puskaport meg ólmot hasznavehetetlenné tevén, az éj beálltával, „nagy veszedelem közepette” (?!) az ágyúkkal együtt lopva elhagyták a várat, s Gortschacher vezetése mellett a Csallóközbe menekültek.
Távozásuk előtt, hogy a törököt rászedjék, bezárták a várkapukat, s a lőrésekbe kanócokat aggattak. Két órával az elvonulás után a törökök még az éjjel megkezdték az átvonulást a balpartra. Mivel ebben senki sem akadályozta őket, szeptember 17-én reggelre mintegy húszezer török átjutott a városba. Azt hívén, hogy az őrség még mindig a várban van, három óra hosszáig hevesen ágyúzták a falakat. Meglehetős rést ütvén a falakon, rohamot intéztek az erősség ellen. Minden akadály nélkül bejutottak a várba, s ott a vasravert bírón kívül egy árva lelket sem találtak. Bizonyára röstellték, hogy három óráig a bíró tiszteletére lövöldöztek, s hogy őellene intéztek rohamot!
A komáromi vár ilyetén ostromát maga Gortschacher írta le. Igazolni akarván ugyanis gyávaságát. Ferdinándnak jelentést küldött a vár bevételéről. Ez a jelentés megvan a bécsi udvari s állami levéltárba. A jelentés alatt ugyan nem díszeleg Gortschacher neve, de az írás tökéletesen megegyezik Gortschachernek ugyanott levő leveleivel.
A vár hűtlen elhagyása miatt Gortschacher uramnak hajaszála sem görbült meg. Egy ideig a Csallóközben maradt, s onnét írta a haditanácsnak, hogy a török naszádosokkal harcba keveredett. Az 1530. év nyarán azonban már ismét a komáromi várban volt, s mintha mi sem történt volna, tovább is végzi a kapitányi teendőket. Csoda, hogy akkor megint meg nem szökött! mert a török váratlanul ismét megjelent, s szeptember 26-án negyven hadihajóval felevezett a Vág folyón! Szerencsére ekkor 120 naszádot állítottak Komárom elé, s így Gortschachernek nemvolt más dolga, mint a jelentések írása!
A régi komáromi vár az 1527., de főleg az 1529-iki ostrom alkalmával rendkívül sokat szenvedett. Gortschacher számadásaiból tudjuk, hogy az 1527-iki ostrom után a vár királyi nagyterme, melydicső Mátyás királyunknak köszönhette díszét, épségben maradt, s csupán a lépcsőházat rombolták szét Ferdinánd ágyúi. Gortschacher azonban 1528-ban újra felépíttette a lépcsőházat, sőt a vár és város között falat is emeltetett. Az 1529-iki török ostrom alkalmával mindezek teljesen tönkrementek.  

/1/ Cs. és k. állami levéltárba. Turcica. 1529. augusztus 25. Geben in Eyl im Schloss Gamorn. (Gortschacher jelentése.)
/2/ U. o. Wie und wann die Belegerung des Schloss Camorn angelfangen und die ERoberunkg desselben zuetragen hat. 1529. szeptember 12-17. 

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf