Nagy Emma: Ünnepély
(Görgényszentimrei Rákóczy-hegy. 1922 július 30).
— Petőfi emlékének. —
És csak mondtam! . . .
Hogy patakzott — hogy zengett — és hogy lázadt!
Nem kellett hozzá senkise más.
Sem magyarázat. —
Csak mondtam!
Először elgondolkozva, halkan. —
Azután: egy hőhullám keresztülbukott rajtam
és: melegebben mondtam! . . .
a sok, sok, sok Petőfi-verset
a magam vad tűzébe dobtam —
és felhágtam a szikla-dobogóra —
s már állva mondtam!
És a hangomat elkapta a szél már —
és a hangom a messzeségbe zengett —
s zúgott a vers és lobogott a fényár —
és bátorságom alatt a hegy rengett!
S a káprázathoz — észbe-juttatóul —
a hajam, mint fekete zászló lengett. . .!
1922