Sértő Kálmán: Dózsa György sütése

Kihozták a királyt
Sütve hóhérolni,
Négy világtáj felé
Füstjét oszoltatni.
A tűz ágyát szorgos
Hajdúkéz vetette,
Nemes talpnyalója
Lángját hevítette.
Vasra voltál verve,
Dicső nagy királyom.
Királyok királya,
Füstbefoszlott álom.
Tüzes trónra löktek,
Láng táncolt alattad,
Igazszavú nyelved
Kínban leharaptad.
Csikorgattál mint menny-
Dögés, fogad köpted,
Károgva szálltak el
A hollók fölötted.
Bitang nemes urak
A páholyból néztek,
Rengő röhögéssel
Ittak, fügét ettek.
Apró júdásokkal
Megcsiklandoztattak,
Habzó koponyádra
Koronát rakattak.
Ha szél fújt északról,
Visszafújták délről,
Hogy elégj királyom,
Szőröstűl, bőröstűl.
A nemes ördögök
Nem jól számítottak,
A nép nagy bajai
Máig megmaradtak.
A király elégett,
Fölbűzlött a vére
A magyar fájdalom
Messzi bús egére.
A csontból hamu lett,
Király lassan oszlott,
Megszenesedése
Nem sokáig látszott. –
Történelmi füst vagy,
Fellegekben várrom,
Századok múltán is
Füstölő királyom.

1933 körül, Sértő Kálmán versei, 1943