Reményik Sándor: Megszállottan s szétdaraboltan

Ó, hát én hogyne,
Én hogyne értettelek volna meg,
Te szétdarabolt, drága, árva ország,
Amikor reádtörtek
Idegenek, megszálló seregek!
Hiszen én folyton megszállott vagyok,
Jaj, ellenségesen.
Vonulnak bennem tőlem idegen
Hadseregek.
Integritásomat megcsúfoló,
Igaz lényemet lábbal tapodó
Megalázó tettek, gondolatok,
Érzések, vágyak és akaratok
És nem én vagyok, aki én vagyok,
Jaj, megszállott vagyok!
S mindhiába minden forradalom,
Lerázni az igát!
Vérembe fullad lelkem lázadása –
Hurcol diadalszekeréhez kötve
Tovább!
Uralkodnak rajtam durva hatalmak
És sötét kényszerek –
S mi a te szétdaraboltságod Ország,
Ahhoz képest, ahogy szétdarabolták
És szétszórták egyetlen énemet!!
Te szétdarabolt árva, drága Ország,
Én hogyne értettelek volna meg?!

Kolozsvár, 1938. nov. 9.