Erdélyi József: Szomorúfűz

A kút mellett szomorúfűz,
gyökerein folyik a víz,
reggeltől estig iszik,
mégis mindig szomjazik.

Egy husáng volt, amikor még
anyja fájáról letörték,
gyökeret vert azonnal,
s inni kezdett ős szomjjal.

Ni, hogy megnőtt a kút mellett!
Bókol a kútágas felett,
borul a gém vállára,
hajlik a kútkávára.

A kút tükrét nézegetve,
szomjúságtól részegedve
bele akar ugrani,
öntükrében fürdeni…

Szomorúság szökőkútja –
mit is akar: ő sem tudja.
Rajta mindig sóhaj száll,
nem fészkel rá a madár.

Piros katicabogarak
ülnek levelei alatt,
hét fekete pettylakat
csukja rokolyájukat.

Két epedő tündér lelke
öltözik-vetkőzik benne,
bontja halványzöld haját,
fú egy néma furulyát…