Kölcsey Ferenc: Balassa
Kétségtől rettegve, bánat közt nyugtalan
Sírok, de könnyemet ontom hasztalan.
Erdőn, bércen, völgyön bujdoklom untalan,
Segédkart s hajlékot nem lél boldogtalan.
Szélvész mérge tépi lengő vitorládat,
Bocsásd le, hű remény, biztos áncorádat.
S habok közt nyugtatván roncsolt hajócskádat,
Fordítsd mosolygva rám még egyszer orcádat!