Vargha Gyula: Pillanatnyi fény
A vén Dunán le habra hab foly,
Fodrozva ónszínű vizét,
S a köd közül kivillant naptól
Lángok cikáznak szerteszét.
Kigyúlva gyorsan ellobognak
Az illanó táncos tüzek,
Míg messze síkján a haboknak
Egész nagy fénymező rezeg.
Kebléből a királyi napnak
Hogy' árad a sok, sok sugár;
De himbáló tükrén a habnak
Percig se lángol — s vége már.
Ős kútfejétől elszakadva
A lelkem is ily tünde fény,
Amely kigyúlt egy pillanatra
Az öröklét roppant vizén.