Balázs Béla: Böjti szél

Időlágyító, böjti szélnek
Édes vesszői verik földemet,
Törik már rólunk a farsangi jég.
Lesz még virágos tavaszi vezeklés.

Mennék már, mennék az ibolyamezőre,
Ibolyamezőre, gyötrelmeket szedni,
Jószagú, tiszta gyötrelmeket szedni,
Mert ott terem az én kedve virágom.

Csak olvadjon le vidám takarónk már
S szemközt fújjunk az éggel, meztelen,
Csak érjünk sötét, feltépett talajt,
Televény, termő, meleg sötétséget.

Rá fogom tenni kezem csendesen
És megcsókolom szülőföldemet.