Petőfi adomák - A természet vadvirága

Bangó Pista, tiszafüredi jómódú fiatal gazda, miután elvégezte iskoláit Pesten a piaristáknál, haza ment gazdálkodni. Tíz éve, hogy nem járt Pesten és ez volt főindító oka annak, hogy újra felrándult megnézni, vajon mennyit változott azóta a főváros, 1836-tól 1846-ig?
Petőfinek nagy tisztelője volt. Megvette minden művét és nagy részét könyv nélkül tudta.
Elindulásának híre kelvén Tiszafüreden, fölkereste egy szomszédközségbeli földbirtokos és megkérte, hogy jó barátjának, Petőfinek, vigye le üdvözletét, tiszteletét.
Bangó Pista nem akart hinni füleinek. Sehogy se fogta fel, hogy ő Petőfi jó barátjával áll szemben.
Újabb, határozott, komoly ismétlése után a szavaknak, végre elhitte, amit hallott és megígérte, hogy elviszi az üdvözletet; de hát még sem igen vállalhatja magára, mert nem tudja, hogyan szólítsa meg?
- Hát csak úgy beszéljen vele, mint velem, mintha régi jó ismerősével, barátjával akarna bizalmasan, de a tisztelet korlátai között társalogni.
- Bizony, – mondá, – nem merném magamra vállalni azt a nagy tisztességet, hogy Petőfinek üdvözletet vihessek, mert felsülni nem szeretek. De legalább lesz alkalmam a nagy emberrel beszélni. Az úton majd csak kieszelem, hogy-mint beszéljek, viselkedjem.
Másnap útra kelt Bangó uram s szerencsésen eljutott Pestre. Ott befordult az Úri utcai híres Pilvaxba kávézni. Székre dobja magát az egyik kerek asztal mellett, s pádimentumba vágva sarkantyúját. És kávét parancsol.
- Virtszhausz! Kaféhausz! egy porció kávét!
- Tudja-e, ki az a kopottas ember? – súgja fülébe a szomszédja. – Petőfi.
Bangó Pista felugrik, Petőfi elé toppan s kérdi:
- Te vagy Petőfi?
- Én, – feleli nagy komoran Petőfi.
- Hát te írtad azt a verset, hogy „a virágnak megtiltani nem lehet”?
- Én.
- Tyhű, aki arkangyalod van, gyere ide a kebelemre!
Erre átkarolta Petőfit és felragadta a levegőbe, mint a kőszáli sas az éneklő madarat, s elragadtatásában olyan lelkesen szorongatta, hogy a szegény költőnek ropogtak az oldalbordái. Azután lehető gyöngédséggel visszaeresztette az anyaföldre.
Ez volt ama találkozás a nagy emberrel, amitől Bangó Pista annyira remegett.

Aradi A. följegyzése.