Dr. Palasovszky Béla: A magyar igazság Himnusza

Isten, ki fenn az égben látod,
Mivé lett szegény magyar néped,
Bocsássad felénk napvilágod,
Hadd lássunk fényességben Téged!
A mi helyünk a nap alatt van,
Nem sötétségén síri gyásznak, –
Éggé kiáltjuk szakadatlan:
– Igazságot Magyarországnak!

Szedett-vedett népek prédája
Lett a mi szép országunk földje,
A testvéreink rabigába’
Élnek sínylődve, meggyötörve.
Ne hagyd, Urunk, szent magyar Isten,
Hogy néped elveszítse bánat,
De add erődet, hogy segítsen
– Igazságot Magyarországnak!

A földre verve, porba hulltan
Fohászkodunk Hozzád az égre,
Bűnhődve bűnös, régi múltan,
Jövőnk lázától megigézve…
A földön, mit tőlünk raboltak,
Az álmaink kísértni járnak
S az éj szent zendülésbe olvad:
– Igazságot Magyarországnak!

Sebes szárnyán egy gépmadárnak
Az aetherben dalolva zendült,
Sebes széllel vitték a szárnyak,
A nap az égnek trónján fenn ült;
Visszaragyogta le, a földnek
És azt hirdette minden tájnak,
Visszhangjaként sok néma könnynek:
– Igazságot Magyarországnak!

A folyók áradása zúgja,
Határhegyek visszhangja zengi,
– Ősi tüzünk nincs kialudva, –
Hajnalok árján ég derengi…
Millió szív az éjt virrasztja
Halálos álmán a világnak
S nem lesz hajnal, míg nem hoz napja
– Igazságot Magyarországnak!

Urunk! Te messzi magyar Isten!
Tégy igazságot itt, e földön!
Ősi erőnket, hogy segítsen,
Növeljed tíz, száz emberöltőn;
A mi helyünk a nap alatt van
S nem sötétségén síri gyásznak,
Éggé kiáltjuk szakadatlan:
– Igazságot Magyarországnak!

A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának elsőrendű dicséretben részesült pályaműve