Ölvedi László: Könyörgés

Ma hozzád esdek én:
Alázatos tétova-halkan
Imádságot mond némult ajkam.
Szívemnek titkos, bíbor rejtekén
Átvonaglik száz régi dallam:
Keserves, cudar, csuda múltunk
Tömjénfüstös litániája,
Hol henye gőggel mit se tanultunk,
De csárdás, borgőzös éjszakára
Tántorogva mámorba fúltunk.
De jó most járni Koponyák-hegyén,
Latrok kezébe hullani de jó.
Régi duhaj, kocsmázó legény
Ocsúdik egy új ma reggelén.
Agya kábult, álma szétfolyó,
Teste erőtlen, karja béna,
Hite kiégett, a lelke léha.
Zord hallgatása számtalan panasz,;
Ha sóhaja kél néha-néha,
Benne sír egy megfagyott tavasz.
És te, ki láttad,
Hogy rokkant a fánk aszú-kopárra,
Daltalan ősz jött a tarka nyárra,
Homlokunkon ím ég a gyalázat,
Véreimnek arcán a bélyeg:
Sós-könnyvájta, fekete árok,
Partján halál nő, vagy átkos élet –
Halljad Nagyúr! ma Hozzád kiáltok.
Csupasz mellem Elődbe tárom
És várom
A sujtoló kezed.
Ítélj, ha kell, a bűnös világon,
De kíméld a gyönge rügyeket.
Apró csemete még a fája,
Nincsen büszke lombkoronája,
Kivész, ha villám üt le rája.
…De itt vagyok én még,
Van erős vállam, izmos két karom;
Halni is tudok, ha úgy akarom,
Semmint mástól egy garast is kérnék.
S most mégis porba hajol a térdem:
Erő, hatalom, igazság, minden.
Alázott fejem hamuval hintem,
Gyónom a bűnöm, gyónom a vétkem.
Uram, a kereszt nekik oly nehéz,
Lásd, énnekem jobban illik az;
Számukra földön nem terem vigasz,
Nekem a kín is balzsam, enyhe méz.
Az én fám vén fa, acélos kemény,
Orma körül járt már a villám…
És e szegény
Keresztet én nem bírnám?!
Hadd álljak, mint egy élő tilalom,
Örök seb, mely folyton felszakad;
Homlokomon rőtfényű szavak,
Mint Babylonban amaz éj alatt:
„Mene-tekel –!” – de én nem adom!
Hanem egyet, legeslegutolsót
Riadok még a tompa csendbe,
Hogy rengjenek a síri koporsók,
S forróság fusson szét kerengve
A dermeteg magyar erekbe…
Ha majd a nap aranysugára reszket
Bimbóba pattant rügyek erdején,
Roskadt vállamról a könnyes keresztet
Zászló hegyére ott feltűzöm én.

A Magyar Tudományos Akadémia Farkas-Rasko pályázatán dicsérettel kitüntetve