Sajó Sándor: Petőfi ellen

Zordon Kárpátok, fenyves, rengeteg.
Tán csodálod, – mint csak mit neked!

Nem ott születtél: bölcsőd és hazád
Ez a nagy alföld, tenger-rónaság.

Óh, jó Petőfi! nagy poéta vagy,
De földed nem szebb, tán csak gazdagabb.

Fúvon hát én is büszke énekem:
Síkságod, nyájad, mint csak mit nekem!

Utat se lelve, bolygó utamon
Kevés az árnyék, több az unalom.

Egyhangú minden, minden oly lapos,
Az ember port nyel vagy sarat tapos.

Egyszóval mondva: akármi legyek,
De sokkal szebbek ott fönn a hegyek!