Sajó Sándor: Magyar ember

Magyar ember, magában,
Iszik egyet bújában;
Sóhajtoz a sötétségbe:
Sok a baj és sosincs vége;
Szent igaz:
Ami nem jó, rossz biz’ az.

Magyar ember, magában,
Pipára gyújt bújában;
Mélázgat a füstfelhőkön,
Múlt időkön, jövendőkön…
Nincs hiba,
Csak szeleljen a pipa.

Ami elmúlt, nem jelen;
Ami most van, hadd legyen;
Azt meg már az Írás mondja:
A jövendő – Isten gondja;
Úgy ahogy
Majd csak élünk valahogy…